Béremelés: ez csak a kezdet

Jó erővel további távolodás a negyedév végén visszatesztelt augusztusi mélypontoktól, Európában is. Nem nagyon értik, miért van ez a mozgás, hiszen nincs mellé jó hír, sőt, mintha inkább szkepszis övezné a rengeteg rossz hír miatt: globális gazdasági lassulás, kínai doom, feljődőpiaci visszaesés, amcsi profitrecesszió, migránsválság, háborús Közel-Kelet, VW botrány, Glencore csődközeli helyzet, stb.

Német bank megemelte a 2016-os várható német GDP-növekedést a bevándorlásra való tekintettel. Logikus, a plusz embertömeg mindenképpen növeli a GDP-t a plusz fogyasztáson keresztül, ahogy az állami stimulus is, az az összeg, amit a menekültek elhelyezésére, majd integrálására költenek, tulajdonképpen gazdaságélénkítésnek felel meg, tehát a németeknél most egyszerre van monetáris és fiskális stimulus is.

Elkezdődött, ami várható volt: az Auchan, elébemenve a konkurenciának, 10%-os (!) általános béremelésről döntött: ez csak a kezdet. Mivel régóta egyre több területre kiterjedő munkaerőhiány van Magyarországon, s a kivándorlásnak köszönhetően ez egyre erősödik, egyre nehezebben található pincér, szakács, bolti eladó, vízvezetékszerelő, festő, informatikus, ápoló, orvos, kamionsofőr stb., hadd ne soroljam, akinek esze van és képzett és nem idős, elment és el fog menni, csak idő kérdése volt, hogy mikor kezd el felmenni az ára annak, amiből egyre nagyobb hiány van: a képzett munkaerőé. Ez egyértelműen tovább fog gyűrűzni az egész gazdaságba és jelentős béroldali inflációs nyomás lesz belőle, mert a kiáramló plusz jövedelmek felemelhetik az árakat is. Az állam sem lesz kivétel, hiszen sok területen, ahol az állam a foglalkoztató, 2007 óta nominálisan változatlan bérek vannak, ha nem emel, akkor a megemelkedő piaci bérek el fogják szipkázni az állami alkalmazottak egy részét, és az így is silány minőségű közszolgáltatások színvonala tovább fog süllyedni. (Persze mivel szándékosan alulkölt oktatásra és egészségügyre, mintha ki akarná véreztetni e két fontos területet, a romlás egyénként is kódolva van ebbe a rendszerbe.)

Egészen fantasztikus történet a dolgos dán bevándorlóról, Gudbrand Gregersenről, aki építési vállalkozóként annyira meggazdagott Magyországon a XIX. század nagy gazdasági felfutásában és kapitalizálódásában, hogy 1873-ban már ő volt a legnagyobb adófizető Budapesten. Az valahogy elsikkad, hogy ez az utólag valamiféle aranykornak tekintett időszak (nota bene a benne élők nem tekintették annak) mennyire a bevándorláson is alapult. Meg persze azon, hogy Mo. egy nagyobb gazdasági egység része volt, amin belül nem csak a munkaerő, de a tőke is szabadon áramlott.