Kimúlt vasárnapi diktatúra

Az 1 millárd ember által használt WhatsApp új verzója alapbeállításként olyan titkosítást ad a végpontok között, melyet maga a cég sem tud feltörni. A szolgáltatók az adatszerzésre vonatkozó állami nyomulásra még erősebb titkosítással reagálnak: magánvállalatok és ügyfelek egy csónakban eveznek, közös az érdekük, megvédeni a személyes adatokat a bűnözőktől és a latorállamoktól.

„The desire to protect people’s private communication is one of the core beliefs we have at WhatsApp, and for me, it’s personal. I grew up in the USSR during communist rule and the fact that people couldn’t speak freely is one of the reasons my family moved to the United States.”

—-

Az állam ugye beszedi majd újraosztja annak a GDP-nek jelentős hányadát, durván a felét, amit a piaci szereplők termelnek meg: belőlük él. Ennek fényében joggal lenne elvárható, hogy amikor a piaci szereplőket érintő új szabályozást vezet be, akkor konzultáljon velük, hogy a változásokra fel tudjanak készülni és akár észszerűsítő javaslatokat tegyenek azok jellegére. Nos, a vasárnapi boltzár amúgy üdvös eltörlése kapcsán sem sikerült ennek a kívánalomnak megfelelni, szemmel láthatóan semmiféle egyeztetés nem történt semmilyen szereplővel, pedig a vállalatok és polgárok életét is alapvetően újra átszabja a rendelkezés. A kereskedő cégeknek újra át kell alakítani a logisztikát, az egész munkafolyamatot, új bérleti- és munkaszerződéseket kell kötni stb. és az sem biztos, hogy azok a beruházások megtérülnek, melyeket a boltzár kényszere szült. Elég sok pénz égett el fölöslegesen csak azért, mert ide-oda rángatva volt a szabályozói környezet, a túlcentralizált, észszerűtlen döntési mechanizmus kódolt hozadéka. A központi agy mindig sokkal-sokkal butább, mint a rengeteg és külön-külön összeadódó piaci érdek.

Éjjel-nappali bolt a kúton, a kimúlt vasárnapi diktatúra hozadéka: megint lehet újragondolni, hogy legyen vagy ne legyen.