Focipiac

A 10 éves japán hozam története során először negatív tartományba zuhant, árazva a növekedés eltűnését/recessziót/deflációt. Soha se mondd, hogy soha – hányszor lehetett hallani, hogy ilyen nem történhet meg, és de, bármi megtörténhet.

Ha valaki követi a focipiacot, az elmúlt napokban/hetekben egyre inkább záporoztak a meredekebbnél meredekebb összegekért zajló átigazolások Európából Kínába.

Alex Teixera (Shaktar) 56 millió usd
Ramires (Chelsea) 36 millió
Jackson Martinez (Atletico) 46 millió

Úgy öntik a lóvét, mintha ingyen lenne, emögött áttételekkel az állam/párt sejthető (=átmeneti jóindulatot lehet venni a Párttól focira költéssel) a panem et circenses jegyében, ha már a gazdaság nem muzsikál jól, adjunk cirkuszt a népnek. A jó minőségű focihoz sok pénz kell, de nem elég csak a pénz (lásd egyes hipergazdag angol klubok bukdácsolása, „noname” Leicester tündöklése), kell kultúra, tradíció, ambíció és még ki tudja, hogy mi, szóval a kísérlet nincs sikerre ítélve, de érdekes fejlemény, tünete az egypártrendszer rúgkapálásának.

Remek kis írás egészségügy–oktatás relációban.

Újabb állami ernyőszervezet jön létre a központosított szemétszállításra, afféle szemétügyi KLIK, már a neve is beszédes:

„Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.”

Nesze neked bürokráciacsökkentés, már a szemét sem lesz elszállítva.