Olaszországi reform időszak

Itáliában nagy jelentőségű dolgok zajlanak rövid időn belül: Renzi megpróbálja strukturálisan megreformálni a „megreformálhatatlan” országot, számos elemében ortodox neoliberális, verseny- és munkaerőpiac-élénkítő programot megvalósítva. 1948 óta a legnagyobb alkotmányreformot csinálják, megkurtítják a felsőház és mindenféle kamarák jogait. Átalakul a választási rendszer. A már korábban elfogadott munkaerőpiaci liberalizációnak, könnyebb munkaerőfelvétel és könnyebb elbocsátás, is köszönhetően bővül a munkaerőpiac. Oktatási reformot („Buona Scuola”) csinálnak. Privatizáció zajlik. Új állampolgársági törvényt fogadtak el, minden Olaszországban született, nem EU szülőktől származó gyerek automatikusan állampolgárságot kap – ez távlatilag segítheti a gazdaságot, égető szükség van rá az elöregedés miatt. A 2016-os költségvetési terv az adócsökkentések és a kiadáscsökkentések kombinációja, valamivel megemelt hiánycéllal, 1,8 helyett 2,2, tehát élénkítés van. Ezek összességében a három év recesszió után beindult gyenge növekedést talán tovább táplálják. Itt van az EU harmadik legnagyobb gazdasága, ahol alapvető változások vannak (nota bene önmagában akkora a GDP-je, mint Mordoré), meglepő, hogy mennyire nem kap semmiféle sajtófigyelmet, tán épp azért, mert mintha valami akadozva, de működgetni kezdene az olaszoknál, és ez nem érdekes? Az olasz részvénypiac amúgy elég jól állta a sarat idén, hiszen év elejétől 17% pluszban van. Erről se hallani sokat.

“Recent data showed that 319,000 new workers were hired under open-ended contracts in the first eight months of the year. Italy’s unemployment rate fell for the second consecutive month in August, at 11.9%, the lowest level in two years and a half.” (Nota bene a szakszervezetek megpróbálták blokkolni a pozitív, foglalkoztatási szabályokon lazító változtatásokat, totál jellemző – a túl sok szakszervezeti jog paradox módon gyakran rossz a munkavállalóknak.)