Folyékony amerikai szabadság

Olaj vs. rezsim mordori időtábla: ha működik ez az analógia, amiben persze sosem lehetünk biztosak, akkor valahol a 80-as évek közepén vagyunk a későszovjet korszak rothadó pangásában. Putyinnak egyszerűen ciklikusan mákja volt, hogy mikor került hatalomra, a fenékben, de a napjai meg vannak számlálva akkor is, ha még évei vannak. A kommunista rezsim persze jóval rugalmatlanabb volt, a 100% tervutasítással könnyebben omlott össze, de ma is állami kézben van a gazdaság jelentős része, ezért távlatilag privatizációk* várhatók az orosz gazdaságban, mert a centralizált-korrupt rezsim modellje gazdaságilag versenyképtelen a piaci alapú nyitott rendszerekkel. Egyébként a következő időszak jellemző trendje lehet, hogy a nyersanyagátok által sújtott államok privatizációs hullámot indítanak. Lesz itt mindenféle állami cucc eladó.

*President Vladimir Putin asked the government in December to consider privatization of a range of state-owned assets. He did not specify how soon these assets were to go public but officials familiar with the situation said the case in hand was the privatization of government stakes in the Rosneft oil corporation and the two largest retail banks, Sberbank and VTB. More.

Forrás: Economist

Forrás: Economist

Megjött a „folyékony amerikai szabadság”, Marseille mellett kikötött a 40 éve első olyan tanker, ami amcsi olajat hozott Európába. Most persze, amikor egymást fojtogatják a termelők az olajban, nincs akkora jelentősége, kvázi a Dunába hoznak vizet, de az amerikai olajexport megindulása távlatilag segíti Európát, hogy ne legyen kiszolgáltatva az orosz/arab beszerzéseknek.

A legújabb kutatási eredmények szerint az emberi agy adattárolási-, ergo memóriakapacitása akkora, mint amekkora adattömeget hordoz az egész web (!) tokkal-vonóval. Egész hihetetlenül hangzik. Ha hozzávesszük, hogy mindezt egy 20 wattos izzó energiafelhasználása mellett teszi, akkor van még tér az energiát hatékonyabban felhasználó számítógépeket létrehozni.