Argentína

Argentína visszatér a józan észhez, hosszú-hosszú évtizedek romboló populizmusa és unortodoxiája után először van racionális, mérsékelt politikát folytató kormánya. Amikor Perón hatalomra került, a 10. legfejlettebb gazdaság volt a világon, most a 60. hely körül, 25% az infláció, 7% a hiány, 30%-os a szegénység.

Az argentin példa a venezuelai mellett nagyon tanulságos: hogyan lehet szép lassan tönkretenni egy gazdaságot fokról fokra, először is politikai népszerűség kedvéért beavatkozva a piaci árakba, eltorzítva azokat, szubvencionálva az energia, a buszjegy, a hús, majd szinte minden árát, aztán államosítva, ezzel óriásira növelve a költségvetés hiányát, majd ennek betömésére inflációt gerjesztve és korlátozva a fizetőeszköz szabad átválthatóságát, nehogy az állami praktikát megneszelve el tudjon menekülni a megmaradt tőke. Az ilyen gazdaság nyilván elszigeteltségbe kerül és háborúba a világgal, aminek végső következménye a gazdasági versenyképesség elveszítése, lecsúszás, tőkehiány, évtizedenkénti válság. Legfőbb tanulságnak az tűnik, hogy minden rossz a piaci árak eltorzításával kezdődik, ez okozza hosszabb távon a legnagyobb kárt a gazdaságnak, ahogy a létező szocializmusokban is történt, a többi negatívum (hiány, felpörgő infláció, menekülő tőke, tőkekorlátozások) ennek következménye. Nem lesz könnyű dolguk, mert egyrészt a terápia először fájdalmas lesz, fel kell szabadítani az árakat (30% peso leértékelés meg is történt és eltörölték a tőkekorlátozásokat), másrészt az évtizedes populizmus rengeteg rombolást okozott az agyakban, hiszen újra és újra visszaszavazták a populistákat.

Az új elnök el is ment Davosba, rengeteg kétoldalú tárgyalást folytatni, ahova nagyon régóta semmilyen argentin vezető nem tette be a lábát, hiszen páriaállamként teljesen el voltak szigetelődve, Iránnal meg Putyinnal haverkodtak…

P.S.: Egyébként adja magát, hogy argentin–magyar párhuzamokat vonjunk, akad is hasonlóság, mentálisan főleg, de gazdaságilag nem teljes körű.

hatósági árak – igen (rezsicsöki)
államosítások – igen
beavatkozás a piacba – igen (GDP 3%-át elérő különadók, protekcionizmus)
tőkekorlátozások – nem
kötött devizaárfolyam – nem

A legfőbb pozitív különbség a szabadpiaci devizaárfolyamban és a szabad tőkemozgásokban van, és ezek miatt sokkal kisebb (ár)torzulások vannak a gazdaságban, noha azért az első pontok miatt akadnak és gyűlnek.