Fekete évtized

A „magyar demokrácia fekete napja” kapcsán az jutott eszembe, hogy itt fekete évekről, sőt fekete évtizedről kell beszélni. Hogy itt valami igen komoly értékrendbeli probléma van, az nekem a 2000-es évek elején esett le, amikor megláttam ezt a sokkoló Inglehart-Welzel érték-világtérképet, ahol rémisztő elhelyezkedésű Magyarország, a visegrádi államoktól nagyon messze, valahol a balkáni–moldovai–fehérorosz–azeri világban tanyázik a lakosság általános értékorientációja alapján, és egyáltalán nem ott, ahol földrajzi elhelyezkedése alapján kellene, mondjuk Szlovákia mellett. Ráadásul egyetlen állam a felmérések több évtizedes történetében, amely „visszafelé”, balra mozdult el a térképen. Minden rossz és romlás, a jogállam leépítése, a gazdaság előrelépni nem tudása ebből következik: a magyarok sajnos megkapták az értékorientációjukhoz illő berendezkedést, fehérorosz–azeri–moldáv értékorientációhoz majdnem fehérorosz–azeri–moldáv berendezkedés dukál, csupán az EU-tagság óvó pajzsa jelent ezzel szemben némi védelmet. Amíg értékorientációban nem következik be „Nyugatra” tolódás, ahol ugye nem csupán a nagyobb fokú individualizmus és tolerencia, a jog uralma lakik, hanem ezzel együtt és ezzel szoros összefüggésben a nagyobb jólét is, amíg nem kerül széles körben megértésre, hogy a garantált egyéni szabadságjogokon nyugvó liberális jogállam egyúttal a jólét kulcsa is, és a fehérorosz–ukrán maffiaállamos oligarcha-modell tartós szellemi és gazdasági hanyatlással jár, addig nem is várható változás.