Google és a robotok

A Google eladná a Boston Dynamicsot, azt a céget, ami neten is keringő videókban látható robotokat fejleszt, kutya formájút, de humanoidot is. A hivatalos indoklás, hogy a belátható jövőben nem lesz a cégnek piacra dobható terméke, de felmerült az is, hogy árt a Google (jövőbeli) imidzsének, hogy olyan robotokat fejleszt, melyek el fogják venni az emberek munkáját.

Márpedig el fogják, a folyamat már elindult, elég megnézni ezt a nagyon beszédes ábrát, a rutinszerű (kb. betanított) munkákhoz köthető álláshelyek száma régóta stagnál, miközben a gazdaság egészében több munkahely van, főleg kreatív területen. Csomó, kreativitást nem igénylő munkahelynek meg vannak számlálva a napjai, pl. van olyan autógyár, ami azt tervezi, hogy 2030-ra egyáltalán nem lesz emberi munkaerő a szerelőcsarnokban, szóval egyúttal a „munkaalapú-társadalom”-féle, mai gazdaságot nem értő hagymázas víziónak is meg vannak számlálva a napjai, vesztő tét: azok az országok, ahol ilyen összeszerelőüzem-munkákra állnak rá, a magasan képzett munkaerőt igénylő tudásiparágak odacsábítása helyett, 10-15 év múlva marha nagy munkanélküliséggel néznek majd szembe. Olyan elgondolás ez, mintha valaki a CD feltalálása előtt állna rá videokazetta gyártásra, kb. Mekkmester színvonal…

Valószínűleg a Google mérlegre tette a két dolgot, és a robotok gyártásából elérhető hasznot sokkal kisebbnek vélte annál a kárnál, amit a munkahelyek tízmillióinak megszűnése okán keletkező negatív imidzs okozna a cégnek. Gyártsa a robotot a Toyota, vagy az Amazon – részvényesi szempontból inkább jó húzásnak tűnik az eladás.

—-

St. Patrik nap kacsán.

A nagy ír „krumpli éhínség”: durván 1 millió ember halt éhen és 1 millió kivándorolt, a lakosságszám 8 millió fölöttről 6 millió közelébe zuhant annak következtében, hogy a monokulturális, zömmel egyetlen fajtából álló krumplitermesztést megtámadta egy gomba, a phytphthora infestans, ami ellen nem tudtak hathatósan védekezni. Ez a nem is olyan régen, nem a sötét középkorban történt katasztrófa mutatja, hogy a globalizációval mekkorát fejlődött a gazdaság, a fejlett világban teljesen elképzelhetetlen hasonló szituáció, hiszen bőven van a lakosságnak annyi jövedelme és tartaléka, és egyúttal a kereskedelem van annyira fejlett, hogy az élelmiszert megvásárolja a sarki Tescóban/Lidlben stb. és akár a földkerekség másik sarkából származó is lehet. Egy átlag ír polgár ma valószínűleg a jövedelmének a tizedét/huszadát sem költi el táplálkozásra, mint 150 éve a szerencsétlen korban született elődök. Nem nagyon érdemes semmilyen múltba visszavágyódni, az éhezések és betegségek közé.

Nota bene: a nagyvárosok még ekkora lakosságszám-csökkenés mellett is populációt nyertek (zöld területek).