Kuba

Megérkezett a 21. század Kubába, beindult az Airbnb, amcsi hotelláncok jelennek meg, koncertezik a Rolling Stones és jön a PayPal. Ha a kommunista diktatúra végleg eltakarodna, egy-két évtized alatt virágzó ország lehetne, ahol az átlagos havi jövedelem jelenleg 20 (!) dollár, az internetpenetráció meg 5%-os sincs, élőben látható, milyen pusztító az állam kontrollálta gazdaság meg az ún. egyenlősdi: mindenki egyenlően és borzasztóan szegény. Eközben az állami monopol szolgáltató 2 dollárt számláz a netért óránként, ami olyan, mintha nálunk 20 000 Ft volna óránként a net… A diktatúra némi bepuhulása áttételekkel az olajáresésnek is köszönhető, Venezuela, mint bőkezű szponzor, kiesett a képből, viszont továbbra is a kubai GDP 3%-ának megfelelő összeg jön évente az USA-ból, majdnem azt írtam, EU-támogatásként, ami nagyban segíti fennmaradni az önmagában gazdaságilag nyilván totál életképtelen rezsimet.

Freedomhouse a kubai sajtó helyzetéről: tipikus diktatúranyelvezet, amikor a szabad sajtót, ami a hatalom egyik fontos kontrollja volna, valamilyen idegen érdek kiszolgálójának nevezik, felkorbácsolt nacionalizmussal elfedve a szabadság hiányát. Az internet-hozzáférés elterjedése nagyban javíthatna a helyzeten, Kuba példáján is látszik, hogy a 21. századi gazdaságnak a No.1. infrastruktúrája és egyúttal a szabadság alappillére.

“The Cuban news media are owned and controlled by the state. The independent press is considered illegal and its publications are classified as “enemy propaganda.” Government agents routinely infiltrate the ranks of independent journalists, often accusing them of being mercenaries working at the behest of foreign powers.”

R.I.P.: elhunyt Andy Grove (született Gróf András, Budapest 1936) az Intel legendás vezetője. Életrajzában így emlékszik vissza magyarországi ifjúkorára, teljesen érthető, hogy elmenekült innen, alighanem élete legjobb döntése volt:

“By the time I was twenty, I had lived through a Hungarian Fascist dictatorship, German military occupation, the Nazis’ “Final Solution,” the siege of Budapest by the Soviet Red Army, a period of chaotic democracy in the years immediately after the war, a variety of repressive Communist regimes, and a popular uprising that was put down at gunpoint. . . [where] many young people were killed; countless others were interned. Some two hundred thousand Hungarians escaped to the West. I was one of them.”