Rezsicsökkentés kubai módra

A szezonálisan elvileg kedvező hó elején „sell in May and go away” üzemmódba kapcsoltak a részvénypiacok.

Rezsicsökkentés kubai módra: a Párt 20%-kal leszállította és rögzítette olyan alapvető zöldségek és gyümölcsök árát, mint a banán, a paradicsom és az édesburgonya, arra hivatkozva, hogy a turizmus okozta növekvő kereslet felveri az árakat és így az élelmiszerek nem megfizethetőek a lakosságnak. Az állam mondja meg, mennyibe kerüljön a banán: ennek mindig egyetlen következménye van, hogy a hatósági árasított cuccok eltűnnek a piacról és hiány alakul ki. Bár ez teljes bizonyossággal tudható, hiszen egyszerű összefüggés, mégis rendre akadnak rezsimek, amelyek megpróbálkoznak a központi árszabályozással. Amúgy Kubában persze nem az árakkal van a gond, hanem a rendszerrel, az államosított gazdaságban folyamatos a hiány (Kuba 60-80%-ban külföldről szerzi be az élelmiszert – egy ország, ahol egész évben jó idő van), és a több évtized államosító rombolás következtében mindenki rettentően szegény: 27 dollár (!) a havi átlagfizetés. Itt aztán nem kell kárhoztatni a vagyoni különbségeket, mindenki egyformán szegény: egy farmernadrágot nem lehet megvenni a havi munkabérből.

Láttam egy álláshirdetést, amiben kamionsofőröket keresnek angliai munkavégzésre, ingyenes szállással, természetesen teljesen bejelentett állásra havi 900 ezer Ft-ért. Mivel a hirdetésekből kikövetkeztve itthon ennek inkább kevesebb, mint a felét tudják megkeresni a sofőrök jó esetben (és nem alapbérként), nem meglepő, hogy több ezer betöltetlen söfőrállás van, és a folyamatokat elnézve, amíg ekkora a bérolló, nem is lesznek betöltve. Egy sofőr állandóan úton van, sokkal könnyebben változtatja meg a munkavégzés bejelentett helyét, mint más szakmabeliek. A sofőrhiány is a bérek emelkedése, a bérinfláció irányába mutató jelenség.