Panama-papírok

Infografika arról, hogy a megismerhető adatok tükrében az offshore-ügyleteket napvilágra hozó Panama-papírokban milyen arányban bukkannak fel különböző foglalkozású emberek – már ahol a foglalkozás megemlítésre kerül. (Alapja a Wikidata.)

Az nem annyira váratlan, hogy a politikusok ennyire felülreprezentáltak, ezek szerint nekik van a legtöbb titkolnivalójuk, noha nem gondolná az ember, hogy több politikus érintett, mint üzletember, viszont igencsak meglepő, hogy ennyire sokan értintettek a labdarúgás illetve a labdarúgó-szövetségek környékéről. Ezek szerint a politika és a foci az a két terület, ami jelentősen fertőzött korrupcióval. Ergo ha fociszövetség környékén molyoló politikust látsz, duplán gyanakodj.

Azért egy fontos distinkciót meg kell tenni az egész offshore kiszivárogtatás kapcsán, nagy különbség van aközött, hogy valaki egy eltitkolni szándékozott, nem legálisan szerzett jövedelmet bújtat el az országok és az adóhatóságok szeme elől valami távoli adóparadicsomba, vagy pedig teljesen legálisan szerzett jövedelemmel végez a törvény által megengedett adóoptimalizálást legális tőkemozgatás keretében. Míg az első bűncselekmény, de ott sem a tőke mozgatása, hanem a tőke megszerzésének módja, a második nem az, ott legfeljebb morális aggályok lehetnek. Ezt csak azért említem, mert a kettő teljesen megalapozatlanul, piac- és tőkeellenes éllel összemosódik mostanában – pl. az EU-ban is tök szabadon lehet mozgatni a tőkét és miért ne vinné valaki oda, ahol nagyobb biztonságban tudja és/vagy kedvezőbbek a feltételek a befektetésre. Szíve joga, mindenki azt csinál a legális magántulajdonával, amit akar és amit a törvény nem tilt. Ráadásul a szabad versenyből fakadó, az emberi történelemben példátlan globális gazdasági prosperitásnak fontos alappillére a tőke szabad mozgása, pl. sose értettem az erősen kommunisztikus töltetű, kollektivista szemléletű kitételt, amikor a befektetőket azzal „vádolják”, hogy kiviszik a nyereséget egy adott országból: miután megfizették az adót, kinek mi köze hozzá, hogy mit csinálnak a magántulajdonukkal? A kommunizmusban volt szitokszó a „tőke” meg a „tőkés”, ez ennek az általános nyomorúsághoz vezető kollektivista rendszernek és agymosó nyelvhasználatának az egyenes leágazása.