Magánkórház-építés

Valószínűleg Brexit-parára isteneset somtak az amúgy is alulteljesítő európai piacokba. Unalmas már, de valószínűleg ez lesz, rángatózás esélylatolgatásokkal övezve. Az angolok szereplése az EB-n vajon milyen irányba befolyásolja a Brexit-esélyeket?

Mennyit ér a semmi? Miért mutatja egy új magánkórház épülése a hatósági áras, verseny nélküli szocializmusban ragadt állami egészségügyi rendszer végső agóniáját?

Eddig azért nem voltak rentábilisak a magánkórházak, mert azon túl, hogy a társadalombiztosítás részben sem finanszírozta őket, nem lehetett versenyezni az állami kórházban fusizó, alacsony/zéró költségszinttel működő fekete-magánellátással, amit a valódi magán piaci áron megcsinált 400 ezerért számlával, azt a fekete magán megcsinálta 100 ezerért zsebbe, nem fizetve rezsit, anyagot, adót stb. Nos, úgy fest, hogy ennek vége, mostanra annyira leromlott az állami ellátás infrastruktúrája, oly mértékű a hatósági árakból, volumenkorlátokból, munkaerő-elvándorlásból fakadó ellátáshiány, hogy már feketén sem tud kielégítő szolgáltatást nyújtani, nincs eszköz és ember, ezért innentől már versenyképes lehet a vegytiszta piaci alapú magánellátás. A semmi 100 ezerért is drága. A folyamat visszaigazolása, hogy egy igen nagy magánberuházás van folyamatban, a Duna parton épül egy komplett magánkórház, becslések szerint 60 millió dolláros költséggel, ahol 130 ágy lesz és 7 műtő, teljes körű sebészeti és fekvőbeteg ellátással, 650 alkalmazottal. Természetesen roppant igazságtalan társadalmilag, és latin-amerikanizálódás felé mutat, hogy lesz egy felső pár %, aki meg tudja fizetni a magánellátást, a többi pedig ott pusztul el a lerohadt államszocialista rendszerben ellátás híján, pláne, hogy a full magánba átmenők az általuk eddig fizetett jelentős volumenű paraszolvenciát is ki fogják vonni az állami szisztémából, ami eddig segítette aládúcolni. A dúcok ki lesznek rúgva.