Itália Európa betege

Mindenhol könnyebb elhelyezkedni diplomával, mint anélkül, és sok egyedi érdekesség akad itt, de most csak az olasz helyzetről, ami drámaian rossz, a csodás Itália Európa beteg embere.

Különösen rémisztő az olasz adatsorban, hogy olyan gyatra, mint a görög. Olaszország tartós lecsúszásban van, máshonnan tudni pl. hogy Itáliában van a legkevesebb diplomás a 30-as korosztályban az egész EU-ban, e mögött egyrészt a Mezzogiorno integrálatlansága van, és az, hogy sok szakma céhszerűen le van zárva az új belépők elől, illetve ágazati béralkuk vannak (tkp. hatósági árak a bérekre) és a bentlévőknek, különösen Délen, az ottani alacsonyabb árszínvonalhoz mérten, irreálisan magasak a bérei – az elmúlt 25 évben 60%-kal nőttek a bérek úgy, hogy nem nőtt érdemben a GDP. Tán mindezekből érthető, miért ilyen kiugróan alacsony a diplomás foglalkoztatottak aránya, miközben EU szinten inkább hiány van magasan képzettekből. Mennek is el a képzett fiatalok. Nem véletlen, hogy az olasz gazdaság három év recesszió után sem tud érdemben nőni, kvázi kómában van, szemben a spanyollal, ami 3% körüli ütemben nő és szépen jön ki a slamasztikából – miközben kormányuk hol van, hol nincs.

Ja és nem mellesleg a részvénypiac is erről a betegségről beszél: olasz index idén -23%, spanyol -11%, német -2%.

Csak egy személyes sztori mindehhez: nagynéném, aki egy déli olasz (szárd) kisvárosban él az 1960-as évek dereka óta, mesélte, hogy egy fiatal ismerőse szeretett volna utazási irodát nyitni, de lehetetlen volt, mert az önkormányzat nem adta ki az engedélyt. Az ok: a bizniszt XY család uralja és blokkolják mások elindulását. Ilyen, amikor önkormányzati szintre is leásva haveri összefonódások bénítják új vállalkozások elindítását, lehetetlenné téve a versenyt. Amúgy a gyönyörű városkából, aki tud, elmegy, eleve nagyon kevés a fiatal és az egész egy elnéptelenedő idősotthonhoz kezd hasonlítani.

Egy jó összefoglaló az olasz munkaerőpiacról.