Az is infláció, ha rosszabb minőséget kapunk

„Vezető” cukrászda álláshirdetése: „Felveszünk pultost, felszolgálót, cukrászt. Pályakezdőknek is munkalehetőség, szakmai tudás nélküli betanítás, ha van rá ambíció.” Képzelem a minőséget. Az általános munkaerőhiány és bérboom komoly kihívás elé állítja a cégeket, vagy árat emelnek a növekvő bérköltségek miatt, de ha az nem megy, mert a piacuk nem fogadja el, akkor minőséget fognak csökkenteni, pl. szakképzetlenek alkalmazásával és/vagy silányabb alapanyagok használatával. Vagy bezárnak. Éppen cukrászdát nyitna egy ismerősöm, kalkulált, és az jött ki neki, hogy normálisan megfizetett szakképzett munkaerő (jó cukrász elmondása szerint min. 400 ezer nettó/hó) és magas minőségű alapanyagok mellett legalább 850-900 Ft-nak kell lenni egy szelet sütinek, hogy valami profit képződjön/a nullszaldó összejöjjön. Kemény, mert ki fogja megfizetni? És vaskosan benne van az állam a problémában, amikor 100 Ft nettó kifizetett bér után pluszban kb. 96 Ft üti az állam markát, tehát a túlméretes állam nagyon megdrágítja a munkaerőt. Ha tippelnem kéne, az lesz a következmény, hogy lesz néhány igen drága, jó minőségű cuccot áruló hely (csak a centrumban, ahol magasabb a vásárlóerő), és sok olcsóbb, de silányban utazó, a közepe fog kihalni és bezárni. Általánosságban ezek a tünetek arra utalnak, hogy egy komolyabb inflációs periódus előtt állunk, mert az is infláció, amikor rosszabb minőséget adnak ugyanannyiért.