Bérboom

Több vendéglőst ismerek, aki egész egyszerűen nem talál munkaerőt. Hiába emel a béreken, akkor se. Görög vendéglős barátom már azon gondolkodik, hogy Thesszalonikiből hoz szakácsot: kis túlzással semekkora bérért nem talál itthon embert, aki jól is főz. Az olasz maga szolgál fel, mert nincs pincér. Az indiait otthagyta két szakácsa is 20 ezer Ft-tal magasabb bérért és átmenetileg ő maga állt be a konyhába: Indiából fog hozni új szakácsot, de az 2-3 hónap ügyintézés. A pékség panaszkodik, hogy nem tud elég kenyeret sütni, mert nincs elég pék. Villamossági területen vállalkozó ismerős semennyiért nem talál megfelelően képzett villanyszerelőt: „kint vannak Németbe”, ezért Ukrajnából tervez munkaerőt igazolni. A Meki az „állásért szállást” akcióban egy évre ingyen lakhatást biztosít a munkavállalóknak, ami átszámítva akár 20-30% azonnali béremelésnek felelhet meg – és az a spekuláció van benne, hogy egy év múlva akár nagyobb emelést is kéne fizetni, hiszen ezzel az emeléssel nyilván oda is köti a munkavállalót. Az állam most emelte meg a kormányhivatalok alkalmazottainak bérét 30%-kal.

Nos, ha ezeket a jeleket összerakjuk, abból az következik, hogy itt az elmúlt évek félmilliós kivándorlása következtében is beállt munkaerőhiány miatt igen jelentős, akár 30-50%-os mértékű (vagy akár nagyobb), az egész gazdaságon átgyűrűző béremelkedés van folyamatban. Hogy fogják kitermelni ezt a plusz költséget a vállalkozók? Nyilván részben áremeléssel, részben hatékonyság növeléssel, de nem biztos, hogy mindenki meg tudja ezt tenni, mert nem fogják tőle megvenni a 10-20%-kal drágább árut vagy szolgáltatást, ezért jócskán lesznek megszűnő vállalkozások is azok között, amelyek eddig főleg az alacsony béreken keresztül maradtak életben, illetve ahol jelentős költségelem a bérköltség. És itt van a kutya elásva: ma az állam igen nagy terhet rak a munkaerőre, hiszen 100 ezer Ft nettó bér kifizetve a munkavállalónak az a vállalkozónak durván ugyanannyi közteher az állam felé, a pazarlóan működő, túl sokat költő, a gazdaságtól túl sokat elvonó állam részben oka az alacsonyabb munkabéreknek és a lanyha gazdasági aktivitásnak: rátelepszik a piacra és rontja a vállalkozások versenyképességét, hogy nagy államot kell eltartaniuk.

A következmények elég világosak: magasabb bérek lesznek csomó területen, nem minden cég fogja bírni, és ezzel bizonyára járni fog valamekkora infláció is.

Lásd még:

„Magyarországon 100 egységnyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül) majdnem kétszer annyi, 193 egység teljes költséget jelent a munkáltatónak jövedelemszinttől függetlenül. Ez az érték Szlovákiában 163, Csehországban 159, Lengyelországban 166, Romániában pedig 176 egység a gyermektelen dolgozó havi 500 eurónyi jövedelemszintje esetén.”

Az említett országokban, Romániát kivéve, 20-30%-kal magasabb is a bérszínvonal, érdekes módon éppen annyival kb., mint amennyivel kevesebb terhet rak az állam a bérekre, tehát a cseh/szlovák/lengyel vállalkozónak nagyságrendileg ugyanannyiba kerül az egységnyi munkaerő, mint a magyarnak, csak abból többet tud odaadni a munkavállalónak, és kevesebbet kell adnia a kisebb és ezért olcsóbb államnak. Nem csak a vállalkozókat kell kárhoztatni a relatíve alacsonyabb bérekért.