Korrupció és egyenlőtlenség

A társadalom peremvidékére kerülők magas aránya párhuzamba állítható a korrupció elterjedtségével egy adott országban. A szisztematikusan korrupt rezsimekben, ahol a lehetőségek és javak elosztása javarészt nem piaci versenyben, piaci alapon történik, hanem kegyúri rendszerben, mindenhol magas a társadalmi perifériára kerültek aránya, és megfordítva, ahol kimondottan alacsony a(z érzékelt) korrupció és transzparens a piaci verseny, ott egyúttal kevés a perifériára szorult ember. Ezért a haveri rendszereket nem is szabadna igazából kapitalistának hívni, mert utálják a versenyt, ami a kapitalizmus lényege. Magából az ábrából nagyon tanulságos Itália gyatra helyezése, minden gazdasági problémája a korrupcióban gyökerezik, évtizedes pangásra ítélte az országot, szemünk láttára történik Berlusconi óta (vagy ő csak tünet volt). Lengyelország nem Balkán, nem balkáni az értékrend, ezért sokkal kisebb eséllyel fog tartósan gyökeret ereszteni náluk egy élősködő haveri szisztéma, ellenállóbbnak látszik a gazdatest. Végsősoron a társadalmi értékrendek határoznak meg mindent.

A korrupció és a leszakadó rétegek magas aránya ördögi körré is tud fajulni:
“This finding is actually nothing new. There has long been a scholarly consensus that corruption and inequality are closely interrelated. The two phenomena interact in a vicious cycle: corruption leads to an unequal distribution of power in society which, in turn, translates into an unequal distribution of wealth and opportunity.”