Brit zöldségkrach

A briteknél az uborkamizéria után beütött a salátakrach: a Tesco kettőben limitálta a megvásárolható jégsaláták számát, hogy megelőzze a felvásárlást és a totális hiány kialakulását, az árak már így is duplázódtak. Az ok, hogy 30 éve nem látottan hideg és csapadékos volt a január Valencia, Murcia és Almería környékén, kvázi Európa téli zöldségeskertjében, és így visszaesett a termelés, és a kiesés miatt csomó zöldségfélének 50-150%-kal ugrott meg az ára, a koktélpardicsom, a brokkoli, a cukkini, az uborka is érintett. Végül az USA-ból kellett behozni salátát, ami a magasabb szállítási költségek miatt drágább. Ráadásul sokan kezdenek év elején egészséges diétába, tehát a kereslet ilyenkor erős. Az eset azt is mutatja, hogy milyen finom szövésű, elmélyült piaci/kereskedelmi kapcsolatok vannak az EU-n belül, EU–brit relációban, és hogy mennyire nonszensz, visszafelé haladás ezeknek a felrúgása.

Hogy a belső kereskedelem teljesen szabad volta mennyire le tudja szorítani az árakat, illetve a bezárkózás, a közös piactól való elzártság és „nemzeti” termékekre való rászorultság mennyire fel tudja verni, arra egy példa: emlékszem, hogy az 1980-as évek végén (vagy tán épp a rekordhideg 1986-ban?) egy pesti boltban télen felbukkant primőr magyar paradicsom (sokkal halványabb, mint a mai spanyolok) és 600 Ft volt kilója. Egészen horror ár az akkori kb. 3000 Ft-os fizetések mellett, senki nem bírta megfizetni, kb. olyan, mintha ma 40 ezer (NEGYVENEZER) Ft lenne kilója a téli paradicsomnak. Ehelyett meg lehet kapni 600-ért, tehát a közös integrált piacba való bejutás 98,5%-kal (!) verte le az árat a honi fogyasztó számára.