“Fizessenek a gazdagok!”

Megütötte a szememet az új politikai szlogen, miszerint „fizessenek a gazdagok”. Most eltekintve attól az amúgy nem mellékes ténytől, hogy a mondat igazságtalanul egybemossa azokat, akik törvénytelenül vagy éppen számukra írt törvények által, tehát tisztességtelenül gazdagodtak meg, és ez a haveri prosperitás joggal vált ki felháborodást, azokkal, akik tehetségük, szorgalmuk és sikerességük által, tehát olyanokkal, akik a társadalom elismerendő oszlopai és nagyobb adóbefizetésükkel a közpénzügyek támaszai, általánosságban bármilyen társadalmi csoport, gazdagok, szegények, magasak, alacsonyak stb. elleni uszítás soha sehol nem vezetett semmi jóra.

„A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbejön. Indulatos kifakadások az illető embercsoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a közelebbi jóismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló.
Efajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni. Valójában nincs olyan embercsoport, melyet gyűlölni indokoltabb volna, mint például a kövéreket, vagy a magastermetűeket. Gyakran kérdezd meg önmagadtól: „Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?” S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban. Bosszúállással, vagy tétlen gyűlölködéssel semmit sem javítasz, viszont saját lelkületedet megmérgezed vele.”

(Weöres Sándor: A teljesség felé)