Vakmajom

Ha az embereknek választaniuk kell a méltányos egyenlőtlenség és a méltánytalan egyenlőség között, akkor az egyenlőtlenséget fogják választani, mert az elsődleges preferenciájuk nem az egyenlőség, hanem a méltányosság. Nem önmagában az egyenlőtlenséggel van a probléma, ahogy sokat hangoztatják egyes számú közellenségnek beállítva a vagyoni különbségeket, és így tematizálva ezzel a közvélekedést, hiszen az a társadalmi-gazdasági fejlődés hasznos mozgatórugója, és ha megszüntetik, akkor szocializmus van, ahol mindenki közel egyenlően szegény, ki van próbálva, hanem a méltánytalansággal, egyrészt azzal, ha a szabad verseny el van torzítva és a szereplők nem a teljesítményük által emelkednek ki–süllyednek le és igazságtalanság útján, lopott közvagyonnal gazdagodnak, mint a haveri rendszerekben, másrészt azzal, ha a felemelkedés lehetőségétől szándékosan lerontott, nem a felzárkóztatást segítő oktatással elzárva tömegek rekednek meg a mély szegénységben. Fontos hangoztatni ezt akkor, amikor az igazságtalanul szerzett nagy vagyonok láttán sokan nem a vagyonszerzés igazságtalansága ellen támadnak, hanem a vagyonszerzés, mint olyan ellen, lásd „fizessenek a gazdagok” mottó, pedig a teljesítménnyel szerzett vagyon nem üldözendő, sőt, üdvözlendő, hiszen társadalmi haszna van, ha a bármiben kiemelkedők anyagilag is ki tudnak emelkedni a szabad versenyben, tehát van motivációjuk a teljesítményre. A haveri autokráciára nem gyógyszer a szocializmus. Csak annyira, mint pestisre a lepra.

“If it’s true that inequality in itself isn’t really what is bothering people, then we might be better off by more carefully pulling apart these concerns, and shifting the focus to the problems that matter to us more. The recognition that fairness and equality are different cannot merely be a footnote on empirical studies and cannot be a rarely invoked piece of trivia in political conversations that wrestle with unfairness but frame the conversation in terms of equality. Progress in the lab and in the real world will be facilitated by centring the discussion on exactly what people do care about—fairness—and not on what people do not care about—equality.”