Európai bérunió?

Felmerült az európai „bérunió” szocialisztikus ötlete, hogy minden tagállamban legyen ugyanakkora fizetés ugyanolyan munkáért. Ez a központi árszabályozás, ha megvalósulna, munkahelyek tömeges megszűnését eredményezné. Egyszerű megérteni miért: még országon belül is, ha előírnák, hogy egy elmaradottabb régióban, ahol alig van vásárlóerő, ugyanannyit kapjon a bolti eladó, mint a sokkalta gazdagabb fővárosban, akkor azonnal tönkremenne és becsukna a régiós boltos, mert a fővárosi béreket ott nem lehet kitermelni. Ez megtörtént Olaszországban, ahol ágazati minimálbéreket harcoltak ki, ezért elvileg ugyanannyit kellene kapnia egy szicíliai szakmunkásnak, mint egy észak-olasznak, ahol háromszor akkora a GDP: következmény a déli munkahelyek megszűnése, magas munkanélküliség – csak nőtt a leszakadás és pont a központi szabályozás erősítette a folyamatot. Mivel délen a kisebb vásárlóerő miatt jóval alacsonyabbak az árak, az ugyanakkora nominális bér magasabb reálbért jelentene a fejletlenebb régióban, teljes nonszensz. Minden beavatkozás káros a munkaerő árába (is), alakítja azt a piac, és Kelet-Európában épp most gőzerővel húzza felfelé magától.

Azt már sokkal inkább érdemes volna piszkálni, hogy az állam extra magas terhekkel miért drágítja meg a munkaerőt és miért nem csökkenti le az adóztatását legalább régiós szintre. (Na miért, mert irgalmatlanul sokat költ és valamiből fedezni kell az egyre dagadó kisgömböc étvágyát.)