Válasz Nyugdíjas kolléga nyugdíjas írására

A Concorde Alapkezelő, mint nyugdíjpénztári vagyonkezelő lassan két évtizedes munkakapcsolatban áll Kabai Tiborral, a most megalakult „Nyugdíjaspárt 50+” szervezet elnökével, ezért szívesen biztosítottunk Neki lehetőséget, hogy „Nyugdíjas” néven publikáló szerzőnk tegnapi cikkére reagáljon. Észrevételeit változatlan formában közöljük.

Kedves Laci,

a végével kezdve: ha már belengetted az általános választójog korlátozását, szerintem inkább bővíteni kellene. 65 év felett két szavazati jog járna, ha valaki tovább dolgozik, hiszen az egyik jogot már leadózta, tehát jár a második. 80 felett extra bónuszként jöhet a harmadik választójog, nyilván kellő bölcsességgel lenne felhasználva.

Visszatérve a jelenhez, a valósághoz: általam mélyen tisztelt szakértők sora – Barát Gábortól Simonovits Andrásig – pörög azon a gondolatkörön belül, hogy ha a mindenkori járulékok fedezik a mindenkori kifizetéseket, akkor tulajdonképpen rendben van, a nyugdíjrendszer még húsz évig fenntartható, nem kell hozzányúlni, legfeljebb korrigálni. Ezzel szemben a Nyugdíjasok Pártja 50+ állítása az, hogy a rendszernek nem csak fenntarthatónak kell lennie, hanem megfelelőnek is. Sőt, ha a fenntarthatóság és a megfelelőség között konfliktus van, akkor a megfelelőség mellett tesszük le a garast. A nyugdíjrendszer már ma nem megfelelő, mert nagyon sok embernek ad méltatlanul alacsony ellátást. (A számokat hely hiányában most nem idézem.)

A probléma ott van, hogy nem látjuk, mitől lenne jobb. Ahogyan Te is jelzed: a gyerekek nem születnek meg – nem csak nálunk, szerte Európában sem –, a fiatalok elmennek, s az idősek egyre tovább élnek, létszámarányuk a népességen belül folyamatosan nő. A jövőkép egy lassú, de egyre gyorsuló ütemű demográfiai összeomlás, nálunk és Európában egyaránt. Ennek egyik eredménye a fokozódó időskori elszegényedés, ha nem csinálunk semmit, lényegében feltartott kezekkel masírozunk a nyomorba.

Az azonnali tüneti kezelés egyik eszköze az alapnyugdíj bevezetése és a minimál nyugdíj felemelése.

Az alapnyugdíj mértéke terveink szerint 40 ezer Ft/hó, forrása az állami költségvetés. 65 év felett járna annak, aki magyar állampolgár és legalább negyven évi magyarországi lakhellyel rendelkezik. 2,5 millió jogosulttal számolva ez 1200 milliárd forint évente, a GDP kb. 3,5%-a. Erre épülne rá a „munkanyugdíj”, amelyet változatlanul a befizetett járulékok és szolgálati idő alapján állapítanának meg, forrása tehát a járulékbefizetés. Itt is szükséges azonban a 2008 óta változatlan nyugdíjminimum felemelése, 28.500 Ft-ról legalább 50.000 Ft-ra.

E két intézkedés együttes eredőjeként nem lenne olyan 65 évesnél idősebb, életét végig dolgozó ember, akinek a járandósága 90 ezer Ft alatt lenne, akár már 2018-tól kezdve. A Policy Agenda számításai szerint a létminimum egy egyfős nyugdíjas háztartás esetén 88 ezer Ft. Igazán nem tűnik túlzott követelésnek, hogy az állam legalább a létminimumot biztosítsa minden időskorú polgárának.

Az általad jelzett logika a fiatalok túladóztatásának veszélyéről szerintem azért sántít, mert a költségvetést egy zéró összegű játszmának látod. Az egyiknek akkor lesz több, ha a másiknak kevesebb. Ezzel szemben az állításunk az, hogy a megváltozott prioritások határozott kijelölése után (a másik prioritás az egészségügy) is lehetséges olyan költségvetést összerakni, amelyben nincs vesztes. (Nem a jelenlegi kormány jelenlegi költségvetéséről beszélek.)  Az egészségügy kiemelt költségvetési prioritásának össztársadalmi haszna például könnyen belátható. De a nyugdíj esetében is: tudjuk, hogy gyakorlatilag alig van olyan magyar család, ahol ne élnének még idős szülők vagy nagyszülők. Ha a nagymamának egy kicsivel könnyebb, akkor az egész családnak könnyebb!

A címben feltett kérdésre pedig határozott a válaszom: a demokráciát nem, de a választások eddigi eredményét igen, megváltoztatják a nyugdíjas pártok!

Barátsággal:
Kabai Tibor