67079502 - political crisis between turkey and eu symbolized with boxing gloves
márc.
13
2017

Valós forgatókönyv lehet-e a párhuzamos társadalmak kialakulása Európában?

Úgy vélem, hogy a hétvége egyik legfontosabb eseménye az a diplomáciai csörte, mely Törökország és Hollandia között zajlott le, de ezt megelőzően március első napjaiban Németország is szóváltásba keveredett már Törökországgal. Mindkét esetben a vita tárgya a török alkotmány módosításáról szóló népszavazáshoz kapcsolódó kampány volt, mely kampány jelenleg nem csak Törökországban zajlik, hanem számos nyugat-európai országban is.

Egyrészt fontos, hogy az április 16-i török alkotmány módosítása elsősorban az államfői jogkörök kiszélesítéséről szól. A jelenleg hivatalosan pártsemleges államfő a tervezett reformok következtében a jövőben nem lesz köteles politikai hovatartozása feladására hivatalba lépését megelőzően. A módosítás kiszélesíti a mindenkori államfő jogköreit, aki a végrehajtó hatalom feje lesz. Ő jelölheti ki és függesztheti fel hivatalukból a minisztereket, illetve egy vagy több alelnököt állíthat maga mellé. A lépéssel megszűnik a Török Köztársaság 1923-as megalakulásával létrejött miniszterelnöki intézmény.

Egyszóval, centralizált elnöki hatalmat szeretne Erdogan, aki a világ szeme láttára épít ki egy autoriter rendszert, jelentősen korlátozza a szólásszabadságot, a végrehajtói intézmények jogkörét és ellehetetleníteni igyekszik az ellenzéki pártokat. Közben romlik a gazdaság állapota, a líra leértékelődik a főbb kereskedelmi devizákkal szemben, nő a külföldi tőkétől való gazdasági függésük.

A tavalyi Erdogan elleni puccskísérlet után tízezrek vesztették el az állásukat. Mindezen lépések mellett Atatürk szekuláris államának a visszaszorításával párhuzamosan előtérbe helyezi a konzervatív szunnita iszlám vonalat. Ezen lépéseire kisebb bírálatokon túl markáns válasz nem érkezett még az Európai Unió részéről, hiszen Erdogannak kulcsszerepe van a migránsválság kezelésében. Törökország egy 911 kilométer hosszú betonfalat épít a déli határára, meggátolva az illegális migránsok és a szíriai menekültek belépését az országba, megkönnyítvén az európai politikusok belpolitikai helyzetét számos választás előtt. A NATO fontos szövetségeként tekint rá a szíriai helyzet megoldásában betöltött pozíciója miatt.

Mindezek után nézzük, mi is történt konkrétan a hétvégén. Török miniszterek szerettek volna hollandiai kampányrendezvényeken felszólalni, az alkotmány módosítására biztatni a szavazati jogokat birtokló honfitársaikat a népszavazáson, de Hollandia nem engedte a repülőgépeiknek a leszállását Hollandia területére. Ezt követően zavargások törtek ki az ország számos városában. Egy héttel ezt megelőzően Németországban tiltottak be számos kampányrendezvényt a hatóságok, itt is zavargások ütötték fel a fejüket. Hollandiában kb. 400 ezer török él, Franciaországban 800 ezer–1 millió, Németországban 3,5–4 millió, a számuk jelentős.

Ami a helyzet bonyolultságát jellemzi egyrészt az, hogy Európa lakossága csökkenne, ha nem lennének újonnan érkezők, számos betöltetlen állás lenne, és a nyugdíjrendszerek is súlyos kihívásokkal szembesülnének. Másrészt számomra a fő kérdés, ha az Európában élő törökök igennel szavaznak az alkotmányuk módosítására, teljes mértékben az európai értékek (a szabadságjogok, a szolidaritás, a szabad verseny, demokratikus berendezkedés, a jog ereje, a piacgazdaság) ellenpólusaként felfogható rendszerre szavaznak, ez vajon azt jelenti-e, hogy már gyökeret vert egy új, az európaitól eltérő, párhuzamos társadalmi berendezkedésről szóló felfogás Európában?