Változás a levegőben

Ha azzal kezdeném, hogy tegnap kilenc év után először emelt kamatot a Fed, sokan érdeklődésüket veszítenék, mivel ha valaki követi a gazdasági híreket, ez valószínűleg a könyökén jön ki. Ezért most a fogyasztói szokásokban bekövetkező változásokkal foglalkozok inkább.
Az alacsony kamatok magasabb fogyasztáshoz és több beruházáshoz vezetnek… legalábbis a tankönyvek szerint. Alternatív közgazdasági elméletek szerint az összefüggés nem ennyire egyértelmű. Bár ezek az elméletek nem vitatják a fogyasztás előrehozását az olcsóbb hiteleken keresztül, az aggregát hatás nem csak ettől függ.
Az alternatív elképzelés számításba veszi a fogyasztók megtakarítási céljait, melyek közül én a nyugdíj megtakarítást tartom számottevőnek. Egyéb célok (lakás, autó, egyetemi tandíj, stb.) azért lehetnek inkonzisztensek az elmélettel, mivel a hitelből való finanszírozásuk olcsóvá vált, miközben félrerakni többet kéne a cél eléréséhez, mivel kamatbevételre nem számíthatunk.
Utóbbi gondolattal meg is érkeztünk az elmélet lényegéhez. Nyugdíjas korban a fogyasztó hitelképessége rohamosan csökken, így kénytelen megtakarításait felélni. Ehhez nyílván korábbi életszakaszban kell megtakarítani, azonban ha a vizsgált szakasz alatt nulla közeli kamatszintek vannak úgy csupán a félrerakott tőkét kapja vissza az illető.
A pénzügyi összeomlást követően egy természetes de-leveraging, azaz adósság leépítés is beindult a tengeren-túli fogyasztókban, majd ezt követte a nulla körüli kamatszint. Utóbbi demográfiai szempontból érdekes, mivel van egy szélesebb, maximum 10 évvel a nyugdíj előtt álló társadalmi réteg, aki kiszerethetett a kockázatos befektetésekből, mint a nyugdíj-megtakarítás eszközéből. Az adósság leépítés, majd későbbi nulla kamat-demográfiai struktúra kapcsolatból adódhatott, hogy a lakossági megtakarítási ráta közel a másfélszeresére nőtt az amerikai gazdaságban.

Forrás: CIA World Factbook

Forrás: CIA World Factbook

 

USA

Fogyasztás és bérek
A megtakarítási szokások után lássuk a két másik alapvető komponenst: a bérek növekedését és fogyasztási kiadásokat. Röviden az előző bekezdésekből: a magasabb megtakarítási hányad a fogyasztási bővülés ellen hat. Ez nem jelenti feltétlenül, hogy nem láthatunk abszolút növekedést, csak azt, hogy lassabb a növekedés üteme. Mindehhez jön egy alacsonyabb bérnövekedés is, és máris a fogyasztás 5 százalékos átlag bővülése 3 százalék körülire csökken az új ciklusban.
ciklusbanRövid ökonometria kitérő után a lényeg: a fogyasztási- és bérnövekedés konvergenciája-divergenciája korábban is jól jelezte az egyes ciklusok elejét, közepét, és végét. Magyarul, amennyiben a bérek gyorsabban növekednek, mint a fogyasztás úgy a lakosság nettó felhalmozó lesz; a vállaltok többet vesztenek a magasabb dolgozói fizetésen, mint a fogyasztás konjunktúrája visszahoz, így csökken a beruházás, és a gazdaság recesszióba süllyed.
Jönnek a gazdaság fellendülés végnapjai? Elképzelhető, azonban a jelenlegi és korábbi indikációk között van egy lényeges különbség. A két korábbi ciklus végén a fogyasztás összeomlása volt jellemző, míg jelenleg a fogyasztási bővülés a ciklikus átlaga körül mozog, csak a bérezés növekedése pörgött fel. Utóbbi a produktivitás növekedését indikálhatja, így reál értelemben (megtermelt áruk és szolgáltatások mennyisége) kevésbé valószínű egy tartós recesszió.