one-dollar-house

Van még hova fejlődni

Többször is bebizonyosodott már, hogy a háztartások gyakran nem racionális okok mentén hozzák pénzügyi döntéseiket, legyen szó befektetésről, vagy akár hitelfelvételről. A háztartási pénzügyek egy viszonylag új kutatási területnek számít a pénzügyeken belül, és pontosan azt tűzte ki céljául, hogy jobban megértse azt, hogyan hoznak az emberek pénzügyi döntéseket és mi határozza meg pénzügyi magatartásukat. A fogyasztástól a befektetési döntésekig vizsgálja a háztartások választásait, és még az olyan tényezőket is igyekszik számításba venni, mint a kultúra vagy a társadalmi beidegződések. Az alábbiakban a Vox cikkét foglaltuk össze. 

A háztartási pénzügyek elhatárolása fontos, hiszen a háztartások választásai gyökeresen eltérhetnek a vállalatokétól vagy a profi befektetőkétől, akik rendszerint a pénzügyi elméletekben résztvevőként jelennek meg. Igyekszik beazonosítani azokat a területeket, ahol a normatív modellektől a legnagyobb eltérés tapasztalható és az e mögött meghúzódó okokat is feltárni.

A kutatások még a banki és pénzügyi ágazat segítségére is lehetnek, hiszen jobb belátást nyújtanak abba, hogy a háztartások hogyan és milyen felindulásból hoznak pénzügyi döntéseket (például a fogyasztást, megtakarítást, befektetéseket, egyéb eszközök tartását illetően). Rengetegszer előfordul, hogy a háztartások nem azokat a pénzügyi lehetőségeket választják, melyek számukra megfelelőek, ami akár az egész bankrendszerre nézve kockázati tényezőt jelenthet.

Sok tanulmány egyenesen a háztartások pénzügyi döntéseinek velejébe hatolt, több országban próbálták felmérni a háztartások pénzügyi ismereteinek szintjét is. Ezekből rendre az jött ki, hogy a háztartások rengeteg alapvető hibát vétenek a pénzügyi döntéseik során, illetve az általános pénzügyi ismereteik is igen gyérek.

Számít a kultúra és a csoporthatás?

Az empirikus adatok alapján azt lehet mondani, hogy az átlagos háztartási mérleg a fejlett országokban nem különbözik nagymértékben. A vagyon legnagyobb része, kb. 50 százaléka van valamilyen ingatlanban, míg kisebb, 10-20 százalékos része nyugdíjcélú eszközökben, bankbetétekben és járművekben. A források közt a jelzálog és autóhitelek 40 százalékos aránnyal tűnnek fel, de a hitelkártya adósságban már igen nagy eltéréseket lehet tapasztalni (az USA-ban és Kanadában 10-12 százalékos arány, míg Európában csak 1-3 százalékos).

Több kutatás az egyéni jellemzőkre, a kulturális beidegződésekre és a közösségek, szomszédok, családtagok befolyására koncentrált a pénzügyi döntésekben.

Egy tanulmány a nemzetközi különbségek tükrében 13 országban vizsgálta azt, hogy elsősorban az idősebb háztartások mekkora részvényállományt tartanak, rendelkeznek-e saját vállalkozással vagy esetlegesen jelzáloghitellel.  Ahogy az várható volt, a pénzügyi magatartást befolyásolták a személyes tényezők, mint a nem, az iskolai végzettség, és persze a vagyoni-jövedelmi helyzet. Az országok közti eltérést azonban igen nagy súllyal meghatározzák a nemzeti intézmények, piacok jellemzői, illetve a politikai háttér is. Például az európai országokon belül még hangsúlyosabb a háztartások pénzügyi magatartásának különbözősége, mint az USA egyes régióin belül.

A pénzügyi ismeretek szerepe

Meglepő módon a legtöbb ország felnőtt lakossága még az alapvető pénzügyi ismeretekkel sincs tisztában. Többek közt nem tudják hova tenni az infláció, a kockázat vagy a jelzáloghitel fogalmát, ami alapján nehezen várható el, hogy a pénzügyi termékeket is megértsék. Az USA-ban több kérdéses teszttel mérték a megkérdezettek pénzügyi tájékozottságát. Az eredmények alapján a 18-24 évesek mindösszesen 37 százaléka tudott legalább két alapvető pénzügyi ismeretet mérő kérdésre helyes választ adni, míg a 65-69 évesek között az arány már 80 százalék körül volt.

Természetesen azokban az országokban, ahol mérhetően az átlagos iskolázottság nagyobb fokú, ott a pénzügyi ismeretek szintje is magasabb, és az emberek rendszerint jobb pénzügyi döntéseket hoznak, de még a megtakarítási ráták és a háztartási vagyon szintje is kimutathatóan nagyobb.

Háztartások válasza a növekvő jövedelmekre

Gazdaságpolitikailag is nagyon fontos kérdés, hogy az emberek fogyasztása és megtakarítási hajlandósága hogyan változik, ha a jövedelmük szintje elmozdul. Olyan tényezők hatása is mérvadó lehet, hogy a jövedelem változása váratlan-e, netán számítanak rá, illetve ideiglenesen vagy folyamatosan következik-e be. Több közgazdasági elmélet is foglalkozik a jövedelem fogyasztásra gyakorolt hatásával, például igen elterjedt megközelítés a permanens jövedelem hipotézis (a fogyasztás nem a jelenbeli jövedelemtől, hanem a várt jövedelemváltozástól függ), vagy a fogyasztás életciklusokon alapuló kisimítása (az emberek fogyasztási pénzügyi viselkedése az életkoruktól függ).

Ezzel szemben a háztartások sokkal nagyobb mértékben reagálnak a jövedelem emelkedésére, mint azt az elméletek sugallják. Például azok a háztartások, amelyek kisebb valószínűséggel képesek a hitelezési piachoz hozzáférni, magasabb fogyasztási határhajlandósággal rendelkeznek. Ugyanakkor a háztartások fogyasztása kevésbé érzékenyen reagál a jövedelmek csökkenésére, amire példaként a nyugdíjba vonulást követő időszak említhető, amikor sokan nem hajlandók feladni előzőleg megszokott életszínvonalukat. Viszont a háztartások fogyasztása sokkal érzékenyebben reagál az időben hosszan tartó jövedelem változásokra, mint az átmeneti elmozdulásokra.

Döntések a megtakarításokról és befektetésekről

Ahogy változik a korunk, más és más célokat kell megvalósítanunk, így nagyon eltérő a megtakarítások felhalmozása mögötti motívum, ami különböző befektetési stratégiát is kíván. Ezt a kutatók életcikluson alapuló portfólió választásnak nevezték el, ami persze hatalmas különbségeket is mutathat háztartásonként, hiszen a kockázatvállalási hajlandóság, a jövedelem, ez eladósodottság is nagyon eltér.

Ezen a területen is vannak bőven anomáliák. Például a részvények megtakarításokon belüli arányának fiatal korban kellene a legmagasabbnak lennie, fokozatosan csökkenve a nyugdíjba vonulásig (az életkor függvényében inkább egy púpos görbét kapunk). A legnagyobb hibák közé tartozik, hogy a befektetéseket nem megfelelően diverzifikálják, sokszor csak egy-egy eszközre koncentrálnak, de kockázat és hozam összefüggéseiről is téves nézeteik vannak (az alacsony kamatok még inkább torzítanak ezen). Gyakran már a különböző befektetésekbe is csak későn szállnak be, és a diszpozíciós hatásnak is áldozatul esnek (vagyis túl korán eladják a nyereséges befektetéseket, és túl sokáig tartják a veszteségeseket).