Van remény! A politikai elit alkotó ösztönei

Az ember alkotó készségének egyik alapvető tárgya az építészet. Ha a lakosság nagy része fogyasztásának visszafogásával szabotázzsal felérő módon csökkenti a GDP-t, valakinek oda kell tennie magát. Szerencsénkre önfeláldozó politikusokból nincs hiány!
Minden gazdasági növekedés alapja a gazdasági szereplők zsigeri motivációja valami új létrehozására. A jó politika ennek az ösztönnek a kiélésére kedvező környezetet teremt, ami előbb-utóbb GDP növekedésben testesül meg. Az ember alkotókészségének egyik alapvető tárgya az építészet. Az ember alkotta épületek a legtöbbször nem csupán a lakhatást szolgálják, azok legtöbbször az önkifejezés tudatos vagy tudat alatti megnyilvánulásai, ennek megfelelően az építmények többsége valamiféle szimbolika hordozója.

Magyarországon az elmúlt 6-7 év gazdasági visszaesése drámai hatással járt az építőiparra, ezen belül a lakásépítésre.

Még szerencse, hogy politikai elitünk nem tudja a mélyből eredő alkotó ösztöneit visszafogni. Jó példát mutatnak a választóknak, hogy a permanens megszorítások mellett nem szabad bedőlni a visszafogottság álságos szirénhangjainak. Márpedig ha a lakosság nagy része fogyasztásának visszafogásával, szabotázzsal felérő módon csökkenti a GDP-t, valakinek oda kell tennie magát. Szerencsénkre önfeláldozó politikusokból nincs hiány!

A modern kor „építő muszáj Herkulesei” közül Gyurcsány megszorításait Kóka János próbálta normafai villájával ellensúlyozni, majd szerény ezer négyzetméteres hajlékával Boldvai László, MSZP-s képviselő próbált egy kis növekedést csempészni Kelet-Magyarország hanyatló gazdaságába.

A fülkeforradalom kitörése után a pesszimisták attól tartottak, hogy vége lesz az ilyen jellegű gazdaságösztönzésnek, vagy legalábbis a hangsúly megmagyarázhatatlan módon áttevődik a luxusautókon keresztül történő kereslet-élénkítésre. (Lázár János Audi S8 vagy Papcsák Mercedes CLS 350 autói). Mint ahogyan a francia forradalom sem tudta a régi rendszer minden elemét eltörölni, szerencsére a magyarországi 2010-es új rendszerváltás sem végzett tökéletes munkát: az Alkotmánnyal ugyan már sokadik nekifutásra végre boldogulni látszik, de a politikusi alkotó vágyat megtörni nem tudta.

Bár érdekes módon ez a vitális erő mintha a parlamenti frakciók tagjainak számarányával mutatna rejtélyes összefüggést! Mielőtt bárki rosszra gondolna, a magyarázat vélhetően az, hogy építkezéseikkel az éppen hatalmon lévő párt képviselői saját kormányuk gazdaságpolitikáját kívánják támogatni. Nyilván ebbe a sorba illeszkedik a Zsiga Marcell út vagy a II. kerületi polgármester rózsadombi villaépítése is.

Sajnálatos módon a közvélemény szegényes szűklátókörűségével és irigységével* megverve nem látja át az unortodox anticiklikus gazdaságpolitika sajátos eszközének makrogazdasági előnyeit. A méltánytalan és igazságtalan előítéletek sokszor titkolózásra kényszerítik ezeket a szerencsétlen embereket. Vélhetően ezzel magyarázható, hogy az ügyek nagyobbik része valahogyan pontatlan vagy hiányos képviselői vagyonbevallásokkal kapcsolódik össze. Nem szabadna leragadnunk a felesleges részleteknél, lényeg, hogy nőjön a GDP.

 

* Illusztrációként erősebb idegzetű olvasóinkkal megosztom ezt az interneten talált gyöngyszemet. A nagy valószínűséggel Glázser Bozsó költőiskoláját látogató szerző vélhetően egy falusi, Sándor keresztnevű polgármesterhez írt ódája annak házépítésére és feddhetetlen jellemére utal bátor egyenes soraival.