schiff foto
jún.
27
2013

Vegyél aranyat és ne dőlj be a FED-nek!

A nyugati világ vezető országai válaszút elé kerültek: vagy nyíltan beismerik, hogy csődben vannak, vagy beláthatatlan következményekkel járó inflációt kreálnak. Valójában ez utóbbi zajlik. Mert nem merik a kisebbik rosszat, az államcsődöt vállalni.
Az alapblog.hu-nak interjút adó, az Egyesült Államok egyik legismertebb befektetőguruja, a republikánus jobboldalhoz tartozó Peter Schiff szerint a világot tudatosan megtévesztette az amerikai jegybank, ugyanis elképzelhetetlen, hogy leálljon a pénznyomtatási, kötvényvásárlási program. Ezt nem meri felvállalni sem a washingtoni kormány, sem a FED.

Amerika menetel a nagyon magas infláció korszakába, vele párhuzamosan ugyanezt teszi Japán is. Nyugat-Európát ugyancsak infláció fenyegeti, a németek által diktált szigorprogram megfeneklett. Mindebből következően Peter Schiff szerint menekülni kell az államkötvényektől, az inflációs korszak közeledtével a legfőbb értékké megint az arany válik.
Peter Schiff, aki a vezető amerikai pénzügyi tévéállomások, köztük a CNBC állandó kommentátora, pénzügyi „showműsora” a világháló egyik leghallgatottabbja. Az általa irányított és tulajdonolt cég, az Euro Pacific Capital rendkívüli tekintélyre tett szert 2007-től kezdődően, miután Peter Schiff fantasztikusnak tetsző jósnak bizonyult: precízen leírta a küszöbön álló válság természetét, annak várható kiváltó okait, következményeit.
A mostani interjúban előre jelzi, hogy az Egyesült Államokban nagy életszínvonal-esésre kell számítani, és Kína kénytelen nagyrészt kivonulni az amerikai állampapírpiacról, befelé fordul, a kínai pénzt pedig kénytelen lesz felértékelni.
Peter Schiff az arany mellett némely ázsiai, valamint dél-amerikai és skandináv országok részvényeiben, kötvényeiben lát csupán potenciált.

Zentai Péter: Feltételezem, nem igazából érdeklik a kelet-közép-európai tőkepiacok, pénzpiacok fejleményei, bár kíváncsi lennék, lát-e bennünk fantáziát?

Peter Schiff: Persze, hogy érdekel. Globális befektető vagyok. Portfóliónkban részesedése van az összes kelet-közép-európai ország papírjainak. A kötvény és az államkötvény arányát azonban csökkentettük. Megszabadultam csaknem minden hosszú kötvénytől, legfeljebb rövid lejáratúakat tartok. Kizárólag részvényekben és főként nyersanyagokban utazom mostanában globálisan is.

Mi a gondja a kötvényekkel? Mintha szinte az összes piaci főszereplő menekülne tőlük, az eddig mégiscsak a legbiztonságosabbnak tartott befektetéstől?

Az első ok, hogy növekszik az államcsődök valószínűsége, szerte a nyugati világban. A választóiknak megfelelni akaró, egymás ellen küzdő politikusok, kormányok képtelenek, pontosabban alkalmatlanok olyan döntések meghozatalára, amelyek révén igazán csökkenteni tudnák az adósságszinteket. Nem mernek hosszabb távra szóló, valóságos hatással bíró megszorításokat keresztülvinni, pláne nem adókat emelni.
Jogos aggodalom, hogy egy nap arra ébred a kötvénytulajdonos, hogy nem kapja vissza a pénzét. Ez nem zárható ki a legfejlettebbnek nevezhető országokban sem.
Óriási kockázat ma hosszú államkötvényt tartani egy másik oknál fogva is: ez pedig az infláció felpörgésének a veszélye.

Vagy infláció, vagy államcsőd? E kettő között fog vergődni a nyugati világ?

Az infláció súlyosabb, kevésbé orvosolható, a világgazdaságot és az egyes társadalmakat nagyon sokáig sújtó problémává növekedhet. A csőd nyílt beismerése révén viszont legalább tiszta vizet öntenének a pohárba. Az Egyesült Államok gazdasága szempontjából mindenesetre ez lenne üdvözítőbb, pontosabban a kisebbik rossz.
Más kérdés, hogy némely kormányok – ilyen az amerikai kormány is – a központi bankjaikkal karöltve megengedhetik maguknak, hogy pénznyomtatással homályosítsák el az adósságproblémát. Kétségtelenül kisebb az államcsőd kockázata, legalábbis a csőd nyílt beismerésének a veszélye azon államokban, amelyek adósságaik nagyobb részét saját devizájukban tudják felhalmozni, a külföldi devizából átterelik hazai pénzbe az adósságállományukat. Ezáltal megteremtik annak a lehetőségét, hogy tartozásaikat elinflálják. Az ilyen országok kötvénytulajdonosai nominális értelemben visszakapják ugyan pénzüket, de az a pénz sokkal kevesebbet fog érni.
A politikusok és a velük szövetséges jegybankárok bűne, hogy ilyen helyzetbe került a nyugati világ. A politikusok és a jegybankárok márpedig soha nem ismerik el a hibáikat. Ezt megtanultuk az utóbbi évtizedek történéseiből. A kötvényekbe fektetők ennél fogva az államcsőd és az inflációveszély kettős nyomása alá kerültek.
A megfelelő következtetés ebben a helyzetben, hogy meneküljünk az államkötvényekből, a hosszú lejáratúakból mindenképpen.

Feltételezem, hogy elégedetlen a quantitative easingnek nevezett központi banki beavatkozásokkal…A quantitative easing (pénzelárasztás) a gazdasági teljesítménytől totálisan elszakadó pénznyomtatás?

Az, hogy az állam, a jegybank nyakra-főre szinte értéktelen vagy előbb-utóbb azzá váló kötvényeket vásárol? Ez tiszta őrület. Ez nem más, mint az államcsőd elhomályosítása. Egyre kétségbeesettebb ütemben inflálják a pénzt. Ez nem egyéb, mint a társadalom átverése, a kötvénytulajdonosok hosszú távú kifosztása. Végtelen felelőtlenség. Csak és kizárólag a politikusok választási-, illetve újraválasztási érdekeit szolgálja, és közben feláldozzák a kisemberek jövőjét.

Európában eredményeket hozott a németek által diktált megszorítási politika, a költségvetési hiányok szépen csökkennek, ezt elismeri?

Nem ismerem el. A németek félmunkát végeztek, és ez meg fogja bosszulni magát. A németek erőltetették és erőltetik mind a mai napig, hogy menteni kell, ki kell húzni a bajból a csődbe került országokat. Ennek éppen az ellenkezőjét kellett volna csinálniuk, meghirdetniük. Tudniillik, hogy hagyják csődbe menni azokat az államokat, amelyek önmaguknak, saját felelőtlenségüknek köszönhetően süllyedtek el. Ha ezt tették volna, akkor Görögország valóban képes lenne a kikászálódásra, valóban átalakítaná gazdaságát, racionalizálná, szanálná egész működését. Annak vagyunk a tanúi – és ezt kezdi már realizálni a piac és egyre inkább ezt fogja szem előtt tartani –, hogy a mesterségesen életben tartott nemzetgazdaságok nagy csinnadrattával beharangozott takarékossági programjai lelassultak, leálltak, a kormányok megint ellustultak. Minden rosszat, ami helyzetüket dramatizálta, újrakezdenek. Ez a németek felelőssége, mert hagyták, hogy így legyen. Csakhogy ezzel önmagukat pusztítják, mert beidegződött a piaci szereplőkbe, hogy a németek úgyis kifizetik mások számláját. Ergo: a német államkötvény, a német államháztartás, az egész német gazdaság imázsa is leértékelődik. A végén Németországnak is finanszírozási gondjai lesznek.
Mindent egybevetve a legrosszabbnak az amerikai helyzetet tartom, aztán a japánt – a japánok is gőzerővel teszik tönkre magukat. Hozzájuk képest az európaiak szituációját valamivel jobbnak ítélem meg.
Az euróhoz nagyobb a bizalmam, mint a dollárhoz és a jenhez.

Az euró erősödésére számít?

Abszolút. A dollár – a szűnni nem akaró jegybanki beavatkozások miatt – tovább fog gyengülni, különösképpen az euróhoz viszonyítottan.
Világosan meg kell érteni, hogy mindössze két alternatíva lehetséges, legyen szó Japánról, Amerikáról, az euróövezetről: az államcsőd beismerése vagy infláció. Az inflációt, a rosszabbik rosszat hajlamosak választani a kormányok és a jegybankok. Olaszországot nem fogják hagyni csődbe menni, viszont az olasz kötvények birtokosai sokkal kevesebb pénzt látnak viszont, mint amennyit fizettek. Inflálják az eurót is, pláne a jent. A japánok a tűzzel játszanak, a jen akár össze is omolhat. A dollár úgyszintén. A rövidtávon gondolkodó kormányok, politikusok – akarva-akaratlanul – az adósságaik felhalmozódásában érdekeltek, ezáltal pedig egyre vészesebben fojtogatják a gazdaságaikat, megölik azok jövőjét.

De hiszen az egész világ ma arról szól, hogy a FED felhagy a mesterségesen felpörgetett pénzárasztással. Emiatt van a nagy turbulencia minden piacon. Emiatt zuhan az arany ára is…

Abszolút hibás felfogás. A FED nem fogja, egyszerűen nem tudja abbahagyni a quantitative easinget. Most amolyan tesztszünettel próbálkozik. Leméri a piaci reakciókat, azt figyeli, hogy miként reagálnak a piacok Bernanke enyhén kétértelmű szövegeire. Valójában Bernanke fő mondanivalója a következő: lassítják és abbahagyják a kötvényvásárlásokat, értsd a pénznyomtatást, ha a gazdaság állapota ezt lehetővé teszi. Nos, az amerikai gazdaság valójában egyáltalán nem növekszik, inkább fogadnék, hogy recesszió kezdődik. Aki itt az Egyesült Államokban valóban a „földön jár”, az tudja, hogy minden gazdasági tevékenység igazából csak pang.

Tegyük fel, hogy igaza van. Milyen közvetlen következményeket lát a jelenlegi helyzetben?

A helyzet folyamatosan romlik, menetelünk az államcsőd mélyebb és mélyebb bugyrai felé. Simán elképzelhető, hogy megkülönböztető intézkedéseket hoznak. Itt az Egyesült Államokban egyáltalán nem zárható ki, hogy egy napon kijelentik: „megkülönböztetik az amerikai és a külföldi kötvénytulajdonosokat”. Más szóval, az amerikai szövetségi kormánynak kölcsönt nyújtó (államkötvény-tulajdonos) Amerikában bejegyzett cég illetőleg amerikai állampolgár nominálisan hozzájuthat a végén a pénzéhez, legalábbis névértéki értelemben. A külföldiek viszont befektetett pénzüknek csak töredékére lesznek jogosultak.

Ha ez megtörténne, Kína tönkremenne, hiszen leginkább ő finanszírozza az Egyesült Államokat.

Kínának valójában az az érdeke, hogy befelé forduljon: hogy ne az Egyesült Államokat segítse olcsó exporttal, ne az amerikai emberek életszínvonalát javítsa, hanem a saját népéét. Mi, amerikaiak nem valós gazdasági eredményeinknek, teljesítményünknek megfelelően élünk, hanem egyebek között azért élünk jól, mert Kína segít nekünk: olcsó exportjával, kötvényvásárlásaival. Ez nem tartható fenn a végtelenségig. Amerikában objektíve csökkennie kell és csökkenni is fog az életszínvonal.
Kínának pedig azért is ki kell vonulnia az amerikai piacról, mert a belső adósságait kell sürgősen kezelnie a külföldről kivont pénzekből. És elérkezett az ideje annak, hogy saját magát fejlessze, hogy létrehozza és kiterebélyesítse saját fogyasztói „osztályát”, hogy a világ legszélesebb középosztálya jöhessen létre. Hogy nagymértékben emelkedjen a kínaiak életszínvonala. Ez ott elemi érdeke a pártnak, az államnak ebben az egyre feszültebbé váló politikai helyzetben. Ez Brazíliára, Indiára is igaz. Mindenesetre a kínai pénz folyamatosan felértékelődik. Ez messzemenően hozzájárul Kína befelé fordulásához, Amerikától való elfordulásához.
Nem mondom persze, hogy ez nekünk jó…

Összegezve az eddigieket: a világ egyik része – tulajdonképpen a nyugati világ – szinte összeomlás, nagy pénzügyi-gazdasági dráma előtt áll?

Ott áll a világ, hogy a kölcsönt nyújtó országok, kormányok, intézmények realizálják, hogy semmi esélye sincs annak, hogy visszakapják a nyújtott hiteleiket. Ez megrengeti Amerikát, Japánt és Nyugat-Európa egy részét. Ellenben a legtöbb ázsiai és néhány dél-amerikai ország (például Chile), továbbá Skandinávia, Ausztrália, Új-Zéland viszonylag jól áll, relatív pénzügyi-gazdasági pozíciója felértékelődik. És felértékelődik a nyersanyagok jelentősége is. Mindenekelőtt az aranyé, mert a devizák súlyos bajba keverednek, az infláció megjelent Amerikában, Japánban, Nyugat-Európában, létezését a szőnyeg alá seprik, elhallgatják. Akkor beszélnek majd csak róla hangosan, ha már totálisan nyilvánvalóvá válik jelenléte. A hülye is látja, hogy nincs gazdasági teljesítmény a nyugati világban, viszont zajlik az őrült pénzelárasztás.
Propaganda, a piacok megtévesztését szolgálja, hogy a QE (quantitative easing) korszak a végéhez közeledik. Nem közeledik az, hanem ellenkezőleg, egy év múlva újabb, az eddigieknél is szélesebb körű pénzelárasztási programokat fognak beindítani. Ez a kormányzati és jegybanki döntéshozók természetéből elkerülhetetlenül be fog következni.

Az arany fékezhetetlenül veszít az értékből. Ön mégis az aranyra fogad?

Azért, mert egyelőre sikeres a jegybanki propaganda, tudniillik, hogy a QE-k már meghozták a gyümölcseiket, a szigorítások segítettek. Semmin sem segítettek valójában, a nyugati világban semmiféle gazdasági növekedés sincs. Infláció viszont van és még inkább lesz. Ebből következően az arany jelentősége nagyobbá válik, mint az elmúlt tíz évben bármikor. Bizonyosra vehető, hogy az arany unciánkénti ára egy-két éven belül – a mostani árzuhanás dacára – jóval meg fogja haladni az eddigi csúcsot, messze többet fog érni 2000 dollárnál. Más kérdés, hogy a dollár eközben keményen le is értékelődik.