Car-Dealership-with-flags
márc.
26
2015

Vegyünk autókereskedést! Ez most a tuti… (Amerikában)

Szédületes ütemben fejlődik az autópiac Amerikában. Az idén – a magyar származású Steven Szakaly, a NADA (amerikai autókereskedők országos szövetsége) közgazdásza, az egyik sokat idézett amerikai szakember szerint – 17 milliónyi új autót fognak értékesíteni az amerikai autógyárak. Ez utóbbiak produktivitását az interjúalany világelsőnek értékeli, megújulásuk alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy Amerika GDP bővülésének üteme messze meghaladja Japánét, Európáét és javult versenyhelyzete a közben lassuló Kínához képest is.
Steven Szakaly nem hisz sem az inflációs veszélyben, sem abban, hogy gyorsan és dinamikusan fog kamatot emelni a Fed, ugyanakkor magabiztosan állítja, hogy a dollár még másfél-két éven át erős marad és hogy nem fog drágulni a nyersolaj a világpiacon.
Mindez érthetővé teszi, hogy Amerikában harc kezdődött a híres óriásbefektetők között az autókereskedések megszerzéséért.

Zentai Péter: Soros Györgytől kezdve Warren Buffetten át Bill Gates-ig bezárólag minden, magára valamit is adó óriásbefektető állítólag vásárolt már vagy vásárolni készül autó- kereskedést. Önt ez nem lepi meg?

Steven Szakaly: Nem igazán. Itt Amerikában ez az ágazat mutatja a legegyenletesebb, leginkább kiszámítható terjeszkedés biztos jeleit. Most ott tartunk, hogy – különösen az autóeladásoknál és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokban, például a szervizelésben – egyszerűen képtelenség veszteséget csinálni. Kutatásaink igazolják, hogy az amerikai gépkocsiipar és különösen az értékesítés, szervizelés hosszú időn keresztül fog az átlagoshoz képest magasabb jövedelmezőséget biztosítani. Óriásira duzzadt és tovább fog növekedni az újautó-eladások száma, s ha a következő években megint felütné a fejét a recesszió, a most újnak számító gigantikus autóparkot akkor is szervizelni kell és más mostanában meghonosodott szolgáltatásokkal folyamatosan el kell majd látni.
Ez az elsődleges magyarázata, hogy miért terjed elemi erővel ez a „divat”, vagyis hogy a valóban nagy befektetőzseniknek tartott emberek egyre inkább „belemásznak” autókereskedelembe.
A másodlagos magyarázat: az Egyesült Államokban működő 16 ezer autókereskedésnek nyolcezer gazdája van, tehát a túlnyomó többség kis családi vállalkozás, viszonylag idős tulajdonosi háttérrel, közülük elég sokan késznek mutatkoznának visszavonulni – jó pénzért. Nem szólva arról, hogy az utóbbi néhány évben mindannyian az országos átlagnál több pénzt tudtak keresni – az egész autóipari és értékesítési szektor 2010-ben kezdődött boomjának köszönhetően.

Milyen átlagos tiszta jövedelemre számíthat Amerikában egy autókereskedő?
A tiszta átlagprofit mindössze 2,2 százalékos, de ez gyakorlatilag garantált, ugyanakkor hatalmas tartalékok vannak kereskedések szolgáltatásainak technológiai színvonalának emelésében, a szolgáltatások általános szélesítésében és a hálózatok racionalizálásában. Az újdonsült nagybefektetők biztosak benne, hogy a profitrátákat 4-5 százalékosra fel tudják majd tornászni.
Nem kizárt, hogy jó néhányuk ki fog szállni ebből a bizniszből néhány év elteltével, de addig szinte garantáltnak veszik a biztos profitnövekedést.

Ön is garantálva látja ezt?
Igen. Kezdem azzal, hogy az autógyártás itt „minden porcikájában” megújuláson ment keresztül néhány év alatt. Mára az Egyesült Államok gazdaságának élvonalbeli ágazatává vált. Ez a megújulás alapvetően hozzájárult a racionalizáláshoz, az Egyesült Államok egész gazdaságának beindulásához és ahhoz, hogy az amerikai nemzetgazdaság messze jobban teljesít, mint Japán vagy Európa. Több mint háromszázalékos, fenntartható GDP-bővülésről beszélhetünk, miközben Kína lassul.
A fenntarthatónak mondható gazdasági fejlődési ütemmel párhuzamosan stabilizálódott a lakáspiac, az árak emelkednek. Látványosan bővül a hitelpiac…

Nem félnek az amerikaiak az újbóli eladósodástól, hiszen 2008 nem volt olyan régen?
Minden makrogazdasági és pénzügyi körülmény, főként a Fed hozzáállása a dolgokhoz sokkalta nagyobb kiszámíthatóságot és általános biztonságérzetet sugall most, mint akkoriban. Az amerikaiak nem félnek az új hitelektől, élvezik a példátlanul olcsó kamatokat, ugyanakkor mind a részükről, mind a bankok részéről nagy a körültekintés. A hitelállomány és a gazdaság állapota között nincs disszonancia, a hitelezés bővülése jót tesz az egész gazdaságnak.

De a kamatok bármikor megugorhatnak megint…
Elméletileg igen. Gyakorlatilag azonban nem prognosztizálunk a jelenlegi szinthez képest komolyabb kamatemelkedést – egy-másfél-két éven belül semmiképpen sem. A veszély akkor üti fel a fejét, ha a Fed hirtelen, váratlanul avatkozna be. De huzamosabb ideje a Fed mindent kiszámíthatóan, átláthatóan kommunikál, nem akar meglepetéseket okozni.

Ha minden kezd nagyon jól menni Amerikában, abból infláció származik és beköszönt a nagy, tartós kamatemelési ciklus?
Igen, de meggyőződésünk, hogy ez lassú és szerény méreteket öltő folyamat lesz, előrekalkulálható.
Amerikában egyáltalán nem észlelek inflációs veszélyeket. Ennek oka leginkább az erős dollár, illetve a japán, az európai és a kínai versenytársak lassulása, lemaradása. Szóval, tőlük nem importálhatunk inflációt. A dollárt ezek a körülmények tartósan erősítik…

Meddig?
A dollár–euró paritás (egy az egyhez váltási arány) az idén bekövetkezik szerintünk, és ez a helyzet fennmarad további másfél-két éven át.

A drága dollár nem jó egyébként az exportra termelő amerikai iparnak.
Az amerikai autóiparnak nem árthat. Az idei évben 17 millió új autót fognak ebben az országban eladni! Tavaly 16,4 milliót értékesítettek. Ez egy grandiózus belső piaccá vált, amely hajtja mindazt a gazdasági megújulási folyamatot, ami az egész amerikai nemzetgazdaságot jellemzi.
Ennek „genezise” az volt, hogy az állam, pontosabban a washingtoni kormány 2008-2009-ben mentőövet dobott a haldoklás közeli állapotba került autógyáraknak, történelmileg példátlan állami tőkeinjekciót fecskendeztek be az ágazatba, részben – átmenetileg – államosítottak. Az autógyártók mindannyian: Chrysler, Ford, Toyota, General Motors, ezt aztán meghálálták, visszafizették a támogatásokat, a kedvezményes hiteleket. Előzetesen és közben pedig páratlan ütemben újultak meg, racionalizálódtak, modernizálódtak.

Üzemek bezárásával, emberek tízezreinek elbocsátásával…
Úgy van. De néhány évre volt csupán szükség a regenerálódáshoz és most ott tartunk, hogy a termelési szintek elérik a válság előtti évekét, az értékesítések nagyobbak, mint valaha, a hat-hét évvel ezelőtt elbocsátottak jelentős része visszakerült az iparba.
Az értékesítés kapcsán tudom ezt érzékeltetni: négyezer kereskedő kényszerült lehúzni ideiglenesen vagy véglegesen a rolót – hat-hét évvel ezelőtt. Mára viszont az összes kereskedő stabilabb helyzetbe került, mint valaha volt korábban.

Megint az autóeladások nagysága adja a leghitelesebb állapotot az amerikai gazdaság állapotáról?
Az új otthonok értékesítése mellett kétségtelenül e számok jelentik mostanság megint a legjobb tükröt. És eközben egy lassú, ámde stabil bérszint-emelkedés zajlik az egész autóiparban, amelyet a többi nagy ágazatban is követnek. A bérszint az egész gazdaság javulásának üteméhez képest csak most kezd beindulni. Ez a fáziskésés ugyancsak erősen tompította/tompítja az inflációs veszélyt.

Az autógyártás technológiai megújulása: az elektromos autók masszívabb térhódítása Amerikában, Kínában, a hidrogén üzeműeké Japánban és Németországban – mennyire befolyásolja az amerikai autópiacot?
A 17 milliónyi utcára kerülő új autó között elenyésző arányban vannak jelen az ezekkel a technológiákkal ellátott autók. Addig nem várható nagyobb változás e téren, amíg például egy elektromos autó ára a luxuskategóriák árszintjét súrolja, és amíg ezen autók általános tudása nem haladja meg messzemenően a klasszikus üzemanyaggal járó autókéit. Az amerikai autóipar és kereskedelem a széles tömegeket kell, hogy kiszolgálja meghatározó módon. Egy gigantikus közönségről van szó, amely a sokféleséget, a széles választékot akarja érzékelni, azt, hogy ha akar és megengedheti magának, akkor bármilyen technológiájú autóhoz hozzá tudjon jutni.

Nagyon alacsony Amerikában a benzin ára…
A prognózisunk szerint alacsony szinten is marad. Úgy látjuk, hogy geopolitikai és más, nálunk belpolitikai okokból is, ezen túlmenően az olaj túlkínálat miatt is még legalább két éven át élvezni fogjuk az olcsó benzint, dízelolajat. Ami persze növeli az autóeladásokat.

Ez mozgatja meg Buffett és társai fantáziáját?
Ők abból indulnak ki, amit a mi számaink alátámasztanak. Amerikában az autóipar és az autóértékesítés nagyon-nagyon stabil jövedelmezőséget és terjeszkedni képes piacot biztosít – úgy tűnik, meglehetősen hosszú távra szólóan.