Veszélyben Európa

Angela Merkel távozása mélyítené az Unió, azon belül Németország válságát – állítja a nekünk adott interjúban az egyik legbefolyásosabb európai gazdaság- és történettudós. A londoni egyetem professzora, az Európai Bizottság elnökének tanácsadója, Philippe Legrain ugyanakkor jelzi, hogy tényleg végveszély fenyegeti az Uniót az euróövezetet sújtó alapvető problémák, valamint a migránskrízis megoldatlansága és a populista nacionalizmus térnyerése miatt. Az interjúalany szerint az euróövezet nem az esetleges görög kilépés miatt, hanem amiatt robbanhat fel, ha Franciaországban vagy Olaszországban radikális jobboldali, euróellenes vezető kerül hatalomra.

Zentai Péter: A migránsválság mélyülése közepette vajon még megmenthető-e az Európai Unió? Ha igen, akkor miként?
Philippe Legrain: Történetének legnagyobb válságán megy keresztül a gazdasági értelemben legyengült, politikailag megosztott Unió:  euróval kapcsolatos problémák, migránskrízis és ahhoz kapcsolódóan a schengeni övezet széthullásának veszélye, autoriter kormányzatok kihívása a liberális demokrácia ellen és Nagy-Britannia esetleges kilépése. Az a nagy veszély fenyeget reálisan, hogy az Unió tovább zilálódik, a közös döntések kompromittálódnak, azokat nem hajtják végre a tagállamok.

Nem járulna-e hozzá a válság – legalábbis a migránskrízis – megoldásához, ha Angela Merkel lemondana?
Egy ilyen lépés csak tovább rontana a dolgokon, nem a megoldáshoz, hanem a mélyüléshez járulna hozzá. Még inkább destabilizálódna Németország és az egész Európai Unió.

Ön korábban derűlátó nyilatkozatokat tett közzé, optimistán írt a nagy számú migráns befogadásának gazdasági következményeiről. Változott-e az utóbbi néhány hónapban a véleménye?
Ellentétben azzal, amit egyesek feltételeznek azzal, hogy az EU olyan egységes piac, amelynek lényegi eleme az emberek szabad mozgása, minden tagállam óriási mértékben profitál. A migránsok – munkájukkal, vállalkozásaikkal – több hasznot hoznak, mintsem kárt okoznak az őket befogadó, integrálni próbáló országok gazdasága számára. E tekintetben az eredmény egyformán pozitív akkor is, ha Nagy-Britanniában dolgozó magyarokról, vagy az Európai Unión belül munkát vállaló szír menekültekről beszélünk.

Mennyire járul hozzá az Európai Unió válságának pozitív kifejletéhez mindaz, amit David Cameron brit miniszterelnök kialkudott Brüsszellel, Berlinnel, Párizzsal, Varsóval, Budapesttel? Nem teremtetett-e tulajdonképpen e különalkuval veszélyes precedenst?
Ez az alku arra volt jó, hogy Cameron eredményesen tudjon kampányolni a referendum előtt Nagy-Britannia bennmaradásáért (az EU-ban). Ám egyetértek: veszélyes precedens teremtődött. Lengyelország, Magyarország és – ha Le Pen asszonyt választanák államfőjükké a franciák – Franciaország e precedenssel igyekszik is majd visszaélni. Sőt, a britek által elért különalku bátorította fel a magyar miniszterelnököt, hogy népszavazást írjon ki az Unió menekültelosztási terve ellen.
Rémesen terjed a nacionalista és elitellenes kurzus az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Európán belül az ezen irányzathoz tartozó vezetők az Unió nyitottságát támadják leginkább. Állítom, hogy borzalmas erejű vihar van készülődőben Európában – melyet Oroszország még szít is. Igaz európai hazafinak ebben a helyzetben egyáltalán nem lenne szabad most „összefeküdnie” Putyinnal…

Veszélyes-e Ön szerint az EU-n belül Franciaország, Olaszország és főként Görögország megannyi súlyos gazdasági-pénzügyi problémája?
Az eurózóna túlélése szemszögéből nézve nem az esetleges görög kilépés jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az, ha Franciaországban vagy Olaszországban radikális jobboldali, euróellenes vezetőt választanak. Márpedig minél inkább elhúzódik az Unión belüli gazdasági stagnálás, marad a magas munkanélküliségi ráta, folytatódik a politikai-társadalmi elégedetlenség ezen országokban, annál nagyobb a valószínűsége e negatív forgatókönyv bekövetkeztének.