Vidéki tündérmesék

Több szempontból is érdemes megnézni az Index videóját egy öreg néniről, aki közel 10 éve villany nélkül él a tanyáján.

Ehhez kapcsolódik, hogy tegnap megpróbáltam egy villanyórát átíratni Keszthelyen.  Ez a város a környék központja, a közigazgatási rendszerben járási székhely lesz, ennek ellenére költségtakarékosság miatt nem minden nap működik az EOn ügyfélszolgálata!

Az ügyintézés nem sikerült. Utána elballagtam a Magyar Telekomhoz (itt szerencsére minden hétköznap nyitva vannak),  internet szolgáltatást kértem egy környező pici faluba. Közölték, hogy nem lehet, nincs kapacitás. Mikor a „telekomos” ügyintéző hölgytől kérdeztem, hogy várható-e a közeljövőben fejlesztés, úgy nézett rám, mint egy elmebetegre.  Más szolgáltató persze nincs.

Világos, hogy miközben az állam büszkén hirdeti, hogy a különböző különadókkal szívatja a szolgáltatókat, addig a szolgáltatók minden eszközzel próbálják a beruházások és a költségek csökkentésével ellensúlyozni a profitjuk csökkenését. Ebben a környezetben nem csak a nagy erőművi fejlesztések maradnak el, hanem az életminőség növeléséhez szükséges kisebb technológiai fejlesztésekhez kapcsolódó beruházások is drasztikusan visszaesnek. Egyszerűen nem éri meg fejleszteni.

A filmben szereplő Boros Imréné tanyája 400 méteres távolságban van a legközelebbi fogyasztótól. Ha az áramszolgáltató a film hatására kihúzná a vezetéket a tanyához, a soha meg nem térülő beruházás mellett a januártól fizetendő 125 forintos méterenkénti „vakondadó” (azaz közművezeték adó) további ötvenezer forinttal növelné adókötelezettségét. Félek, hogy Mari néni már nem éli meg a villanyvilágítást. Itt Európa közepén, a  XXI. században.