Wall Street: gonosz vagy jó?  

A nyilvánosságra hozott kinevezések alapján megállapítható, hogy minden idők „leggazdagabb” kormányzati adminisztrációját hozza létre Donald Trump. Önmagában véve azonban az a tény, hogy csak úgy „hemzsegnek” a milliomosok és milliárdosok, köztük a Wall Street némely szuperbefektetője az alakuló washingtoni döntéshozatali központban, nem mond szükségszerűen ellent Trump azon ígéretének, hogy a következő években a „közjó, nem pedig a pénzemberek partikuláris érdekei kerülnek az amerikai politika középpontjába”. Ezt üzeni az alábbi interjúban az amerikai elnökök tevékenységét kutató szakértő, Nicole Hemmer, a Virginiai Egyetem professzora.

Zentai Péter: J.P. Morgan, Blackstone, Goldman Sachs, Rotschild, BlackRock – a Wall Street legnagyobbjai, a világ legbefolyásosabb vagyonkezelőinek képviselői szinte kivétel nélkül bekerülni látszanak Donald Trump kormányába vagy tanácsadó testületébe. Ezt hogy tudja eladni a megválasztott elnök azoknak a millióknak, akik főként azért szavaztak rá, mert szó szerint azt ígérte, hogy „háborút indít” a Wall Street ellen?
Nicole Hemmer: Hol van az már? Azóta négy hét is eltelt…, az utolsó Wall Street elleni kirohanása november 7-én (egy nappal az elnökválasztás előtt) volt, akkor mondta utoljára, mégpedig Észak-Karolinában, hogy „a Wall Street-i milliárdosok, befektetési bankárok, hedge fundok főnökei és washingtoni bábjaik közösen tették tönkre az eredendő amerikai értékeket, az ő lobbizásuk és machinációik miatt semmisült meg sok milliónyi amerikai munkahely. Mi pedig azok leszünk, akik megsemmisítjük az ő hamis, manipulatív, öncélú rendszerüket. A helyett olyan rendszert építek fel, amely az amerikai munkásokat és a többi kisembert szolgálja”.
Néhány hét elteltével a Fehér Ház leendő kommunikációs stábja a következőt üzeni a „hátrahagyott, elfelejtett” amerikaiaknak: lám Trump – ígéretéhez méltóan – máris hozzálátott a rendszer átalakításához. Ennek érdekében Amerika legragyogóbb, legokosabb, legsikeresebb szakértőit hívta meg kormányába, és frissen alakított tanácsadó testületébe…

Akik történetesen nem mások, mint akiket Trump a kampányában az Amerikát gyötrő bajok legfőbb okozóinak nevezett.
Az már a múlt… Most azt üzeni Trump, hogy ezek az emberek azok, akik a legjobban ismerik a bajokat, éppen ezért ők a legalkalmasabbak a kijavításukra. Az ezzel kapcsolatos kommunikáció másik lényegi üzenete, hogy a kiválasztott pénzügyi-gazdasági szakértők: például a háttértanácsadó-testület kiszemelt vezetője a blackstone-i befektetői csoport alapítója, Stephen Schwarzman vagy a J.P. Morgan Chase elnöke, Jamie Dimon, a BlackRock vezér, Larry Fink, nem szólva a kiszemelt kereskedelmi miniszterről, Wilbur Ross ex-Rotschild vezérről és a leendő pénzügyminiszterről, a befektetési bankár- és hollywoodi mogulról, Steven Mnuchinról illetve a Goldman Sachs második számú vezetőjéről, Gary Kohnról, aki minden jel szerint ugyancsak fontos pozíciót kap Trumptól – szóval ezek az emberek mind kívül állnak a „korrupt” washingtoni politikán, az ottani eliten, „következésképpen nem is lehetnek korruptak”. A másik, amit róluk most kommunikálnak: „azért választotta ki éppen őket Donald Trump, mert ezeknek az embereknek egész életükben problémákat kellett kezelniük, s azáltal lettek sikeresek, mert mindig jól oldották meg azokat. Ennél fogva ők lehetnek a legalkalmasabbak egy egész ország problémáinak jó kezelésére. És mivel érdemi alapon eleve gazdagokká váltak, ők biztosan nem fognak saját zsebre dolgozni: amit csinálnak majd, azt nem a pénzért, hanem a hazájukért érzett alázatból fogják csinálni”.

Ha végigtekintünk az elnöki tanácsadó testületi és a még nem teljes kormányzati névsoron, mekkora a Trump adminisztráció tagjainak összvagyona?
Bizonyos, hogy soha korábban nem kapott helyet annyi sokszoros milliomos illetve milliárdos egy amerikai kormányban, mint a most alakulóban. Ha például Trump végül Mitt Romney-t, a 2008-as választások republikánus jelöltjét, egy igazi nagybefektetőt szintén behoz miniszternek, akkor többszázmillió dolláros vagyonával Romney lehet az Egyesült Államok történetének leggazdagabb külügyminisztere. A kereskedelmi miniszter-jelölt, Wilbur Ross két és fél milliárd dollárt „ér”, Mnuchin pénzügyminiszter a százmilliósok kategóriájába tartozik, de például a kiszemelt oktatási miniszter, Betsy DeVos (az Amway alapító DeVos menye) 5,1 milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkező családból „érkezik” a kormányba. A kereskedelmi miniszter helyettesének kiszemelt Todd Ricketts a Chicago Cubs sportklub tulajdonosa, egy milliárdos fia. Trump frissen megalakított pénzügyi-gazdasági tanácsadó testületének pedig aztán csaknem minden tagja milliárdos. És persze maga Donald Trump is az, úgy tűnik, hogy ő lesz az Egyesült Államok történetének leggazdagabb elnöke.
Mindez azonban egyelőre semmiképpen sem értékelhető Trump választási ígéreteinek cáfolataként. Ugyanis az általa kiválasztott pénzügyi-gazdasági szakértők saját területükön ténylegesen bizonyítottak és valóban kiemelkedően tehetségesnek találtattak. Önmagában véve az a tény, hogy többségük dúsgazdag, nem indokolhat velük szemben semmiféle negatív előítéletet, egyáltalán nem szükségszerű, hogy majdani hivatali tevékenységüket önös célok fogják vezérelni. Sőt, akár reális elvárás velük szemben az, amit Trumpék kommunikálnak, tudniillik ezek az emberek – nagy anyagi függetlenségük okán is – kreativitásukkal, bizonyított problémamegoldó képességükkel és tudásukkal tényleg sokat tehetnek – például a fiskális, az adó- és munkaügyi politikában – a közjóért, s egyebek között az amerikai középosztály süllyedésének beígért megállításáért is.