Wizzair vs. Malév

Amikor végre bezárták az évente sok milliárd forint közpénzt elnyelő nemzeti légitársaságot, akkor folyamatosan ment a parázás, hogy micsoda kiesés éri a Budapest Airport-ot, nem lesz elég utas, kártalanítani kell majd őket emiatt, s a többi. A Malév csődje után persze volt egy visszaesés – amiben azért a 2012-es hazai és európai recesszió is benne volt – de 2014-ben már rekordszámú utas volt, méghozzá úgy, hogy ehhez nem kellett halomnyi közpénzt elkölteni minden évben.

És 2015 még sokkal jobbnak ígérkezik.

Win-win. Egyébként Magyarország rákfenéje a gigantikus állami szerepvállalás és pénzpocséklás, amire a Malév kiváló példa volt, de lenne még kismillió vadhajtás, amit le kéne nyesni. Érdemes megnézni hogy áll össze az amerikai és a magyar költségvetés szerkezete.

Az állampolgárai pénzéből egyébként is sokkal kevesebbet elszedő amerikai állam önmagára, saját fenntartására a magyarhoz képest alig költ, mégis valószínűleg jobb szolgáltatást nyújt, mint a magyar. A hazai költségvetést igazándiból teljesen újra kellene tervezni zéró bázisról, mert a kisebb állam mindenki érdeke, már csak azért is mert kisebb állam = kevesebb ellopható pénz…

…és ha már repülés, a hazai lakossági fogyasztás fellendülésének újabb csalhatatlan jele: járatot indít októbertől Tenerifére a Wizzair. Nem mást jelent ez, mint hogy a lakosság egyre nagyobb részénél képződik olyan többlet, amelyet téli nyaralásra fordíthat. Ez is megerősíti, hogy a 2013 elején elkezdődött fellendülés (lakossági fogyasztási boom) stabil alapokon áll, amit jól jelez egyébkén a kisker-forgalom, a lakáspiac, az autópiac éledezése is…

…és a legújabb adócsökkentések még adnak is egy lökést. Ahogy korábban többször írtam, a gazdasági növekedés és az alacsony kamatok miatti állami kamatkiadás-csökkenés miatt nő a költségvetés mozgástere (magyarul több a pénz), amelyet – ahogy azt várni is lehetett – az állam stimulusra költ, amitől ugye még erősebb lesz a növekedés, tovább nő a bevétel, csökkenhetne a hiány, de ehelyett valószínűleg ezt is további növekedésösztönzésre fordítja a kormányzat, így gyakorlatilag egy önfenntartó, önerősítő lakossági fogyasztáson alapuló fellendülést láthatunk. Tekintve, hogy az előtte lévő fogyasztás-zsugor/gazdasági depresszió hét évig tartott, ennek még tág tere van, sokáig eltarthat, különösen ha a kamatszintünk alacsony marad, mert az minden évben önmagában sok tízmilliárd forintos mozgásteret jelent a költségvetésnek, és ezen kívül is kihúznak mindig valami újabb ötletet a kalapból (rezsicsökkentés, forintosítás, adócsökkentés, stb.). Így alakulnak ki egyébként az önerősítő fellendülések: az elején még nem is lehet látni milyen sokáig tart, és milyen erős lesz. Az érdekes mindig az bennük, hogy maga a fellendülés kezdeti ténye lassan megfordítja a hangulatot, amely segíti a fellendülést, bátrabban költenek az emberek, amely a növekvő adókon keresztül többletforrásokat teremt, amely tovább erősíti a fellendülést – most is ez zajlik.

Summa summarum: 2015-16 még mindig jó növekedésűnek ígérkezik, aztán majd meglátjuk. Mivel a költségvetés rendben van, ezért ha nagy baj lenne, akkor deficit-növeléssel is simán lehet majd stimulálni ha esetleg kéne 2017-ben, és akár így, akár úgy, de mindenképpen fognak is, hiszen a választás előtti utolsó évben politikailag kötelező*. Így aztán igazándiból 2018-ig nem nagyon látszik, hogy mi törné meg a hazai növekedést.

*Azt az ostobaságot, hogy a ciklus legelején ellőjük a puskaporunkat, aztán kénytelen-kelletlen a ciklus vége felé kell szenvedni meg megszorítani, csak a teljesen elképesztő 2002-es kormányzat tudta előadni, máig sem értem, hogy mi volt az elképzelés