Zárkózottabbá válik a világ, mi lehet a kockázata?

Már korábban is sokan 2018 legnagyobb kockázatai között említették a protekcionizmus világszintű növekedését, a kereskedelmi háborúk kialakulását. A félelmek beigazolódni látszanak, hiszen Trump jelentős vámterheket lengetett be, és erre válaszolva több ország is felveheti a kesztyűt. Ugyanakkor a világ gazdaságai bezárkózásának jelensége már régebb óta észlelhető.

A kereskedelmi háború művészete

Az amerikai elnök, ha kell, az egész világgal belemegy a kereskedelmi háborúba, amivel elmondása szerint nemzeti érdekeket véd. Miután több ország is saját érdekeit védve ellenlépésekkel válaszolna a vámok bevezetése esetén, megkérdőjeleződik, hogy mennyire hasznos ez az amerikai gazdaság számára. Ráadásul nyilvánvalóan nem egy zéróösszegű játszmáról van szó, amivel minden kereskedelemben résztvevő fél rosszul járhat.

Az Európai Unióval való kereskedelmi viszonyok romlása is elég nagy érvágás Amerika számára (fájó pontra tapintanak a mezőgazdasági termékek, iparcikkek, luxustermékek megvámolásában), ugyanakkor, ha Kínával összerúgja a port, az még nagyobb problémákkal jár. A kínai vezetés jelezte, hogy semmilyen esetben sem szeretne kereskedelmi háborúba bonyolódni (az Európai Unió is ezen az állásponton van), de ha szükséges, megteszi az ellenlépéseket, aminek nagy valószínűséggel az USA látná kárát.

Ha az USA és Kína közti kereskedelmi kapcsolatokat nézzük, azt látjuk, hogy Kínából javarészt fogyasztási árucikkek érkeznek, mint például számítástechnikai eszközök, mobiltelefonok, ruházati termékek, játékok. Ráadásul ebben a kategóriában Kína felel csaknem az USA importjának egyharmadáért. Az ezekre kivetett vámteher nyilvánvalóan drágábbá teszi az amerikai lakosság számára a fogyasztást, ráadásul a kiskereskedőket is nehéz helyzetbe hozza. Ezenkívül az az érv sem igazán állja meg a helyét, hogy ezektől az intézkedéstől a külföldi termelőkapacitások hazatelepülnének.

A textiliparban alkalmazott munkaerő az 1990-es évek óta mintegy 90%-kal zsugorodott, de az elektronikai iparban is mintegy 40%-os volt a csökkenés az USA-ban. Egyébként ezekben az iparágakban már Kína sem feltétlenül versenyképes, hiszen egyre inkább más délkelet-ázsiai régiók vagy Afrika jön szóba az olcsóbb munkaerő miatt.

Ezzel ellentétben Kína elsősorban félkész termékeket, alkatrészeket importál az USA-ból, a legfőbb termékek például a szójabab (Kína veszi fel az amerikai export 60%-át), integrált áramkörök, vagy a különféle járművek és a gyártáshoz szükséges alapanyagok. Márpedig egy viszonylag kis eltolódás a kínai hozzáállásban pusztító csapást eredményezhet Amerika sikeresebb exporttermékei körében. Ebből a néhány részletből is jól látszik, hogy Kína félelmetes ellenfél, ha a kereskedelmi kapcsolatokról van szó.

Teljesen más szerkezetű kereskedelemre kell felkészülnünk?

A most fenyegető kereskedelmi háborúhoz hozzátartozik, hogy a globális kereskedelem már évek óta egyre lassabb ütemben bővül. Jól megfigyelhető, hogy a globális kereskedelem (export és import) aránya a GDP-hez viszonyítva az 1990-es évek eleji 40%-ról 2008-ra 60% közelébe került. A válság utáni visszaesés követően ugyan visszatért a 60%-os szint közelébe, azóta azonban csökkenést mutatott (2017-ben láttuk az első emelkedést).

A folyamatokat figyelve sokan a „peak trade” jelenségére hívták fel a figyelmet, vagyis a kereskedelem stagnálása nemcsak átmeneti, hanem egy olyan korszakba léptünk, amikor az tartósan lassabb fokozatra kapcsol. Sokak szerint már a Brexitet vagy éppen Trump intézkedéseit, és az elakadóban lévő szabadkereskedelmi egyezményeket is a lassuló globalizáció jeleként lehet értékelni.

A világban éledező protekcionizmus azonban nem új keletű, 2009 óta nemzetközi szinten összesen 7000 olyan intézkedés is született (például a nem vám jellegű egyéb szabályozások), ami hátrányos a globális kereskedelemre nézve, ezek közül mintegy 1300 az USA-ban került implementálásra. Ami Trump elnökségével gyökeresen változott, az a kereskedelmi háború nyílt felvállalása, sőt kívánatosnak ítélése. Néhány ország támogatási politikái miatt is nagy a felzúdulás (például Kína alumínium- és acélipari támogatásai), hiszen ez is jelentősen aláássa a nemzetközi kereskedelmet.

Hosszabb távra tekintve egyes vélemények szerint a globalizáció foka még csökkenhet is, mármint ha a kereskedelem GDP-hez viszonyított arányát nézzük. Ebben közrejátszhat a digitalizáció, robotizáció fokozódása is, amelyek a mostani világszintű ellátási láncokat megváltoztathatják. Ennek köszönhetően megváltozik az árukereskedelem természete, ugyanis a célpiacokhoz közel lehet hatékonyan előállítani az egyes termékeket.