Záróra

Egy régen neves cuki végleg bezárt, egy másik még csak átmenetileg, mert nincs munkaerő, egy harmadik étterem azt választotta, hogy vasárnap délutántól szerda délig zárva tart, főszezonban abból „él”, hogy kevesebbet nyit ki, új fagyizóban ukrán import munkaerő van, de még keresnek embert, apró kajálda úgy marad életben, hogy kizsákmányolja a család munkaerejét, mintha az ingyen lenne, parti büfében rendszeres a 20 perc sorállás egy limonádéért, mert kéne még egy ember a pult mögé – egyik helyen sem hajlandó és/vagy nem tud a tulaj drasztikusan béreket és árakat is emelni, 1000 forintos sört meg lángost megfizetnék-e? – inkább elsorvasztja a szolgáltatást meg kizsigereli önmagát. És ez egy centrumban lévő kisváros és környéke, ahol van turizmus, és hozzák ide a lóvét, mi lehet a periférián, ahova a kutya se megy?

Eközben az állam azt tervezi, hogy a nyomott bérei miatt őt nyilván fokozottan sújtó munkaerőhiányra válaszul majd nála levásárolható utalványokkal „emeli” a béreket. Oszt mi az, amit ő olyan jól szolgáltat? Sorbanállós kórház, lerohadt vasút, züllő oktatás? Állami foci? Ezzel akar fizetni? Hogy is tartja a mondás? Aki banánnal fizet, majmokat kap.

Forrás: Vakmajom a Facebookon