pramerica v
júl.
9
2014

Viva emerging markets! – Avagy a fejlődő piacok mennybe menesztése

A világ egyik legnagyobb alapkezelője, a Pramerica (Prudential America) fantáziadús befektetési lehetőségként tartja számon hazánkat is. Ez derül ki a dollár tízmilliárdokat (főként biztosítási és nyugdíj-megtakarításokat) befektető óriáscég egyik menedzserének mondataiból. Arvind Rajan, aki a Pramerica nemzetközi befektetési igazgatója azt mondja az Alapblog.hu-nak, hogy némely emblematikus feltörekvő piac, például Brazília, Indonézia, továbbá Lengyelország, Románia, Magyarország ütemesen, stabilan zárkóznak fel – egyebek között a befektetők számára oly lényeges tényezőt, a kamatszinteket tekintve – a nyugati országokhoz és Japánhoz. Hitelkitettségük nagysága csökken, annak minősége pedig javul. A legnagyobb befektetési fantáziát ezen országok vállalatainak helyi pénzben kibocsátott adósságainak vásárlásában látja Arvind Rajan. Kínát az interjúalany egyértelműen olyan globális kockázatnak tartja, amelyet jól lehet kezelni, szerinte nem lesz baja a világgazdaságnak, ha Kína gazdasága tovább lassul.

Zentai Péter: Ön szerint nem túlzás, ami a tőkepiacokon zajlik? A fák nem nőnek az égig, de a részvényárak mégiscsak az „eget ostromoják”.

Arvind Rajan: Én továbbra is optimista maradok. Nem várok belátható időn belül összeomlást és jelentősebb korrekciót sem a piacokon. Ennek strukturális okai vannak és főként az, hogy nincs és nem is nagyon lehetséges belátható időn belül komolyabb gazdasági növekedés a fejlett országokban. Az eszközárak stabil emelkedéséhez hozzájárul a demográfiai helyzet alakulása: nem növekszik a lakosság, a fogyasztók száma. Továbbá, meghozta gyümölcsét a pénzügyi konszolidáció és a  rengeteg pénzügyi megszorítás is, nagymértékben épültek le a korábban felvett hitelek a fogyasztói és a vállalkozói oldalon egyaránt (deleveraging) és eközben komoly javulás tapasztalható az államok költségvetési egyensúlyában is. Mára sokkalta jobb lett mind az államháztartások, mind a családi háztartások helyzete, mint néhány évvel ezelőtt volt. Ugyanakkor  – mindezzel összefüggésben – nem tud terebélyesedni a munkaerőpiac, nem jöhetnek létre új munkahelyek. Tehát a számottevő gazdasági növekedés erősödésének alapjai hiányoznak.
Mindezen körülmények stabilizálják a szinte nulla kamatszintet a fejlett világban. S noha Amerikában szigorítani fog valamelyest a FED, de alapvetően a központi bankok két-három éven belül nem fognak változtatni jelenlegi politikájukon ott sem, Európában és Japánban pedig főleg nem. Annál is kevésbé, minthogy jó darabig még nem alakulhat ki inflációs veszély.
Szóval minden alapvető körülmény a tőkepiacoknak kedvez. Nagyon jó környezet ez új beruházások indításához!

 

Konkrétabban: mely szektorokban, mely piacokon lát leginkább vonzó, kifizetődőnek ígérkező „bevásárlási” lehetőséget?

A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy nagyon sok részvény és részvénypiac árazása nevezhető alacsonynak. Amikor globálisan tartósnak ígérkezik a szerény gazdasági növekedés, és nem csupán csökken a hitelállomány, de javul a megmaradt hitelkitettség minősége, akkor a P/E mutatók (Shiller P/E: ciklikusan igazított árfolyam per nyereség mutató) simán emelkedhetnek tovább. Jómagam leginkább vállalati kötvényekben „utazom” – a fejlődő piacok vállalati kötvénypiaca számomra a legérdekesebb. Ez a kötvényszegmens ma izgalmasabb, többet ígérő, mint az államkötvény- szegmens.

 

Emerging markets: fejlődő, feltörekvő piacok – lehet-e, szabad-e így egységesen beszélni róluk? Nem bizarr egy kalap alá venni az afrikai országokat és például Magyarországot vagy Lengyelországot?

Az emerging markets kifejezés valóban pontatlan. De belénk ivódott, hogy alapvetően így különítsük el a nyugati piacokat, illetőleg Japánt a közel-keleti, a kelet-európai, az afrikai, dél-amerikai, ázsiai piacoktól. Ez eddig így volt kényelmes. Viszont egyre több tekintetben ténylegesen kezdi értelmét veszteni az eddigi differenciálás a feltörekvő és fejlett piacok között.
Ami konkrétan a kelet- és közép-európai régiót illeti, meggyőződésünk, hogy az minden tekintetben és tartósan közeledik a nyugati szintekhez, értsd az eurózónához. Ebben az összefüggésben folyamatossá válik a kamatszintek közti különbségek csökkenése. Az átmeneti szakaszban kimondottan vonzónak találom a helyi fizetőeszközökben (zlotyiban, lejben, forintban) denominált adósságok (például forintos vállalati kötvények) vásárlását. A közép-kelet-európai (nem euróövezet-beli tag)országokat döntéseinknél előnyösebbé, vonzóbbá teszi a valutaárfolyam rugalmas kezelésének lehetősége. Míg Görögország, Spanyolország vagy Portugália csak és kizárólag megszorítások révén tudja, tudta javítani fizetési és államháztartási egyensúlyi helyzetét, addig Lengyelország, Magyarország, Románia szabadon, függetlenül folytathat a gazdasági növekedéshez hozzájárulni képes árfolyam-politikát. Mindent egybevetve: erősen hiszünk a nyugati és közép-kelet-európai gazdaságok konvergenciájában, amely jelenleg a kamatszint-különbségek csökkenésében is megnyilvánul.

 

Mely közép-kelet-európai országok eszközeit tartja, vásárolja a Prudential America?

Leginkább Lengyelországét. A legnagyobb lehetőségeket nyújtó állam. Úgy véljük, hogy a zlotyi nemzetközi vonzereje folyamatosan erősödni fog.
Magyarország is érdekes a számunkra, még ha ott némi politikai bizonytalanságot érzékelünk is, azt tapasztaljuk, hogy túlzott mértékű és az is maradhat az ország nemzetközi devizaadóssága. Románia kapcsán egyenesen bullishok (erősen optimisták) vagyunk, mert egészen drámai ütemű a gazdasági felzárkózási folyamat.

 

Oroszország?

Oroszország kapcsán azt látjuk, hogy az elmúlt néhány hónap geopolitikai krízisét követően nagyon vonzóvá vált az ottani tőkepiac árazása. Megítélésünk szerint középtávon az Ukrajna körüli probléma lecsillapodik: a Nyugat, Oroszország, Kelet-Ukrajna és Kijev együttesen fog találni megoldást, mert nem tehetnek mást, annyira erős az egymástól való függőségük. Mindezzel azt akarom alátámasztani, hogy miért érdeklődünk oroszországi eszközök, köztük erőteljesen az orosz adósságok, vállalati kötvények iránt. Ezeket egyszerűen olcsónak tartjuk! Oroszországban eljött a „bevásárlás” korszaka.

 

Feltételezem, hogy ugyanezt mostanság már nem mondhatja el Kínáról?

Kína drámai reformokon megy keresztül, ahol gigantikus strukturális átalakulásokat vezérelnek le intelligens szakemberek. A reformok célja, hogy a nemzetgazdaság ipari exportközpontúból emberközpontúvá alakuljon át, olyanná, ahol a hazai fogyasztásnak sokkalta nagyobb szerep jut a gazdasági növekedésben, mint korábban valaha. Ez egyebek között a lakáspiac erőteljes növekedését jelenti. Ehhez szükségeltetik az a pénzügyi-hitelpiaci könnyítés, amelynek tanúi vagyunk napjainkban is. Nem kockázatmentes ez a hatalmas reform, de lehet és tapasztalataim szerint érdemes is bízni az ezt vezénylő menedzserek és politikusok profizmusában.

 

A kínai gazdaság mindenesetre lassul, egyre erőteljesebb ütemben – legalábbis ezt állítja egy csomó Kína-szakértő. Nem tart attól, hogy az ottani gazdasági lassulás a nyugati gazdaságokat újból recesszióba fogja sodorni?

Ezzel a gondolattal bánjunk óvatosan! Egyenesen káros az a szenzációközpontú hírgyártás, amit Kína körül csap a nemzetközi sajtó. A legutóbbi negyedéves adatokat alapul véve, jelenleg 5,8 százalékos éves növekedésről beszélhetünk. Ez azért továbbra is messze magasabb, mint akár csak az amerikai növekedés. A pénzügyi bizonytalanságok pedig nem súlyosabbak Kínában, mint az Egyesült Államokban.
De az senkit nem érhetett váratlanul, hogy Kína előbb-utóbb kinövi a két számjegyű éves növekedés korszakát. Ennek folytatását a kínai demográfiai trendek – a lakosság növekedésének leállása – is lehetetlenné tennék. Ezeket az évtizedeket végleg maga mögött hagyta, Kína időközben egy óriási és stabil, immár a társadalom életszínvonalára egyre inkább fókuszáló gazdasággá nőtte ki magát. Ennélfogva, ha egyre lassabbá válik is Kína – annak belső modernizálódása, átalakuló termelése és minőségileg változó igényei miatt –,ugyanannyira elő fogja segíteni a globális gazdasági pezsgést, mint korábban. Összességében a Kína nevével fémjelzett globális kockázat kezelhető.

 

A feltörekvő piacok egészét tekintve hol vásárolnak a leginkább?

Ez egy túlzottan leegyszerűsített kérdés. A piacokon legtöbben a részvénytőzsdéket értik, holott ez így szűklátókörű felfogás. Ezt a hozzáállást olyan hatalmas nyugdíj-biztosítási alapkezelők, mint amilyenek mi is vagyunk, nem engedhetik meg maguknak. Mindazonáltal Brazíliára hívom fel leginkább a figyelmet. Azzal az országgal az elmúlt években brutálisan bántak el a globális piaci szereplők, az ottani vállalati részvények és kötvények erőteljesebben „bűnhődtek”, vesztettek árfolyamukból, mint bárhol másutt a fejlődő világban. A jelenlegi eszközárakat, például a helyi pénzben denominált kötvényekét, mi alacsonynak ítéljük, ugyanakkor egy olyan kamatkörnyezetről beszélünk, amelyben – szerintünk – nem fenyeget kamatemelési veszély. Brazília nyújtja pillanatnyilag az általunk ismert piacok közül messze a legmagasabb reálkamatot. Brazília roppant vonzó, az árakhoz képest megfelelő kockázattal bíró tőkepiac.
Ázsiáról ugyanez elmondható, de Indonéziáról még inkább. Ott továbbra is robusztus a gazdasági növekedés, egyúttal a termelékenység erősödésében még vannak tartalékok. A politika és annak környezete kezd feltűnően kiszámíthatóvá és stabillá válni.

Mindent egybevetve, erősen hiszünk az emerging markets, a feltörekvő piacok általános felzárkózási potenciáljában. Érzékelhető, hogy ezek a gazdaságok folyamatosan és még sokáig erőteljesebben fognak fejlődni, mint a Nyugat mérvadó gazdaságai. A nemzetközi és a helyi kamatkörnyezet ugyanakkor kiszámíthatóbb, az árakba jobban bekalkulálható, mint korábban. Ezzel párhuzamosan ezen országok hitelállományának nagysága csökken, minősége pedig folyamatosan javul.