ZSAROLÁS!

Avagy az EU nagy bánatunkra már nem csak a tyúkketrecek megnagyobbításával foglalkozik.

A miniszterelnök a múlt héten zsarolásnak minősítette a hitel-megállapodással kapcsolatban feltételezett EU feltételeket. (http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/orban-zsarolas-lenne-politikai-felteteleket-tamasztani-az-imf-megallapodashoz-373020)

Tökéletesen igaza van.

Az Unió tényleg zsarolja Magyarországot, ami nem éppen sportszerű, de valószínűleg hatékony eszköze a tagországok megfegyelmezésének. Ugyanakkor nem feltétlenül értek egyet a következő kijelentésével: „Ez olyan mértékű beavatkozás volna egy nemzet életébe, amit az unióban soha senki nem fogadhatna el.”

Nem lehet nem észrevenni, hogy a sokáig töketlen EU politizálás sokkal markánsabbá vált a 2010-ben kezdődött görög adósságproblémák felbukkanása után. Az EU nagy bánatunkra már nem csak a tyúkketrecek megnagyobbításával foglalkozik.

Jól jelzi ezt, hogy a görög mentőcsomag minden elemét kizárólag nagyon kemény politikai feltételek árán szavazták meg, nem kis konfliktust okozva ezzel elsősorban a német-görög kapcsolatokban. A görög törvények egy részét Brüsszelben diktálták. Mi ez, ha nem zsarolás? A módszerrel kapcsolatban nem tiltakoztak a hitelnyújtó európai országok, s a görögök sem tehettek mást, lenyelték a békát.

Az olaszok Berlusconija is évekig rezzenéstelenül állta a belpolitikai botrányokat, amelyek kenőpénzek és prostituáltak körül forogtak, mígnem Merkelék egy közepes méretű pénzpiaci pánikban két hét alatt lecseréltették egy technokrata miniszterelnökre, akinek a költségvetési konszolidációs szándékaiban jobban megbíztak. Volt politikai zsarolás? Természetesen, s ez ellen ismét senki nem emelte fel a szavát.

Az EU tehát az elmúlt két év során bekeményített, világossá tette, hogy csak az számíthat olcsó pénzügyi forrásra, aki beáll a sorba. Tetszik – nem tetszik, ez a helyzet, s félek, hogy ezen a magyar kormány számomra kissé ügyetlennek tűnő taktikázása sem tud változtatni. Nem kell csúcsdiplomatának lenni a szituáció megértéséhez.

Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy Európában mindenki tudja, hogy az idő sajnos nem Magyarországnak dolgozik. Lehet büszkélkedni azzal, hogy az ÁKK ismét el tudott adni 10 éves államkötvényt 9 százalékos hozamon, de ez az út egyértelműen zsákutca. Minél jobban belesétálunk, annál drágább lesz belőle kijönni. Mutathatunk hamis magabiztosságot, de elég csupán egy jókora roppanás a nemzetközi tőkepiacokon és jó eséllyel megismétlődnek a januári pénzpiaci események. Akkor pedig gyorsan le kell mennünk kutyába. Lehet, hogy furcsa a párhuzam, de az időhúzás már a Schmitt ügyben sem jött be…

***

Más: A múlt héten szerencsém volt élőben meghallgatni a Magyar Tudományos Akadémián Kornai János professzor „találkozás Széchenyivel” című előadását. Kornai amellett, hogy 84 (!) évesen iszonyúan tapasztalt és nagytudású közgazdász, egyben remek előadó, aki elvont gazdaságpolitikai kérdésekről is mindenki számára érthető módon tud beszélni. Előadása mindenki számára tartogat tanulságokat, érdemes elolvasni. http://www.kornai-janos.hu/Kornai2012_Talalkozas_Szechenyivel.pdf

Egy általa idézett gondolat Széchenyi Stádiumából.

120416szechenyi

Megírása óta csupán 179 év telt el, ezért ne legyünk türelmetlenek, előbb-utóbb talán mindenkinek leesik.