alapblog

Zsiday: nemzeti tragédia, ami Magyarországon folyik

A történelmi példák alapján az állam szerepének teljes újradefiniálására lenne szükség, ha azt szeretnénk, hogy a magyar Trabant ne csak a hátszél miatt száguldjon – vélekedik a magyar versenyképességről Zsiday Viktor, a Plotinus igazgatótanácsának elnöke a Portfolio-nak adott interjúban. Szerinte valóságos nemzeti tragédia zajlik most Magyarországon a munkaerő kivándorlása miatt, a képzett, értelmes emberek kivándorlása ellen gyorsan úgy tehet a legtöbbet a kormány, ha drasztikusan leviszi az adókat és járulékokat – hangsúlyozza. Az interjúban elárulja azt is, mibe fektessenek azok, akik hosszú távon takarítanának meg, milyen befektetéseknek kedveznek az alacsony hozamok és hogyan kellene Magyarországnak az EU-s tagsághoz viszonyulnia.

Hogyan lehetne upgradelni a magyar Trabantot, vagyis a magyar versenyképességet?
Azt gondolom, hogy a történelmi példák alapján az állam szerepének teljes újradefiniálására lenne szükség. Erre kedvenc példám az, hogy mitől lesznek boldogok a homokozóban játszó gyerekek, hogyan kell viselkedniük velük a szülőknek? A jó hozzáállás szerintem az, ha hagyjuk játszani, próbálkozni a gyerekeket, hadd építsenek, úgy ahogyan nekik tetszik, és a saját hibáikból tanulnak, így válnak kreatívvá, így élhetik ki a bennük rejlő lehetőségeket. A szülő feladata mindössze annyi, hogy ne engedje, hogy Juliska a homokozólapáttal fejbe verje Jancsit. Ilyenkor azonnal, és szigorúan közbe kell lépni, és rendet kell tenni. Viszont nagyon szerencsétlen, ha a szülő akarja ráerőltetni akaratát a gyerekre, ha rászól, hogy ne kör alakú, hanem négyszögletes bástyát építsen, ha a gyerek helyett akarja kitalálni, hogy mit hogyan kell csinálni. Így öli ki a kíváncsiságot és a kreativitást a gyerekből.

Nagyon sok állam, a magyar is, ezt csinálja: ahelyett, hogy szigorúan ügyelne arra, hogy a verseny igazságos legyen, folyamatos torzulásokat, kiszámíthatatlanságot generál.

Odaáll Jancsika mellé, és markolóval hordja neki a homokot, miközben Juliska várát lerombolja. Vajon milyenné válnának a gyerekek, ha így viszonyulnánk hozzájuk? Nos, pont ilyen torzzá válik a magyar gazdaság és társadalom is. Hosszútávon ebből nem lesz sikeresség, nem lesz kreativitás, nem lesz alkotó, teremtő erő.

Ha meghívnának a Versenyképességi Tanácsba, hogy mondj véleményt, adj tanácsot, mit mondanál három mondatban?
Szigorú, de teljesen semleges versenyt kell generálni, drasztikusan le kell rövidíteni a bíróságok, felszámolások, végrehajtások időtartamát, garantálni kell a szerződések betartását, és betartathatóságát. Szakmailag, politikától mentesen működő, független intézményrendszert kell kiépíteni minden területen. És végül: ha nem akarunk latinamerikásodni, akkor nagyon sokat kell belefektetnünk az oktatásba, és a lecsúszó néprétegek felemelésébe, külön nagy figyelmet fordítva arra, amivel komolyan láthatóan egyetlen kormányzat sem törődik: a cigányság felemelésére.

Strukturális okai lehetnek az alacsony világgazdasági növekedésnek. Milyen esélyeket látsz a globális keresletélénkítésre, és lehet-e ebben a monetáris politikának is szerepe (pl. monetáris alapjövedelem ötlet stb.)?
Azt gondolom, hogy a fiskális politika sokkal nagyobb szerepet fog kapni a következő években, viszont konkrét helikopter-pénz megoldásra csak akkor kerül sor, ha ismét mély recesszióba süllyed a világgazdaság.

Nem kétséges számomra, hogy egy olyan színdarabot nézünk, amelyben a fegyvert már lerakták az asztalra, és ilyenkor persze biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb el is fog dördülni.

A jegybanki pénzgyártás szelleme ki lett engedve a palackból, és idővel mindenképp az elinflálás útjára lépünk, nincs is más megoldás, hiszen reálértelemben számos ország adóssága egyértelműen kifizethetetlen. A kötvénypiacok 35 éve tartó menetelése valószínűleg véget ért, és a következő évtizedekben a készpénzbe, kötvénybe fektetők súlyos reálveszteségeket fognak elérni.

Korábban többször is hangot adtál a járulékcsökkentéssel kapcsolatos ötleteidnek.Ezek fogadtatása alapján árnyalódott a véleményed? Hogy látod most ezt a kérdést, miután úgy tűnik, jövőre valóban lép a kormány az ügyben?
Azt gondolom, hogy valóságos nemzeti tragédia zajlik a munkaerő külföldre vándorlása kapcsán, ahogy a Kozmosz együttes számában írták:

aki akar itt bármit az úgyis dobbant, és marad egymillió kamurokkant.

A képzett, értelmes emberek kivándorlása ellen gyorsan úgy tehet a legtöbbet a kormány, ha drasztikusan leviszi az adókat és járulékokat, mert így azonnal, egy csapásra nettó módon megugranak a bérek, és versenyképesebbek lesznek a nemzetköziekkel, kevesebben mennek el. Ez nem pusztán munkaerőpiaci, hanem nemzetpolitikai kérdés, hiszen a külföldre távozók egy része soha sem tér haza, a magyarság számára elvesztek. Mondjuk azt sem értem, miért nem hirdet programot a kormány a határon túli, pl. kárpátaljai magyaroknak: kaphatnának mondjuk magyarországi lakásvásárláshoz 10 millió forint kamatmentes hitelt, így egyrészt a magyarság megmaradása is esélyesebb, másrészt a munkaerőpiaci problémákat is lehetne kezelni.

Mindent tarol az állampapír a magyar megtakarítási piacon. Mi hozhat ebben változást? Rövid, illetve hosszú távon mi lehet az állampapírok nagy kihívója?
Az állampapírok előretekintő reálhozama pár kivételtől eltekintve Magyarországon is negatív, ezzel (bár magasabb a bankbetétek hozamánál) nem lehet vagyont megőrizni, neadjisten gyarapítani. Még a 10-éves magyar állampapír hozama is csupán 3%. Azt gondolom, hogy az infláció 10-éves távon nagyobb lesz ennél, azaz reálértelemben ez a befektetés is bukást hoz. Véleményem szerint, aki hosszútávon nem akar vagyont veszteni, annak reáleszközök, azaz részvények, ingatlanok felé kell fordulnia, akár opportunisztikus stratégiákon keresztül is, mint például az abszolút hozamú alapok.

Mennyire nyírja ki a globális vagyon/alapkezelői piacot (benne a magyart), illetve annak profittermelését az alacsony hozamkörnyezet tartóssá válása? Szerinted meddig marad fent ez az állapot?
Az alacsony hozamkörnyezet várhatóan tartós, viszont mint mondtam, szándékolt jegybanki stratégia mindenhol, hogy negatív reálkamatot tartsanak, ezért a befektetők vélhetően meg fogják érteni, hogy muszáj alternatív eszközök felé fordulniuk, így fel fog értékelődni – valószínűleg idehaza is – a részvények, private equity, az opportunisztikus stratégiák, az ingatlanok vagyonmegőrző szerepe. Az alacsony kamatok tehát a kockázatosabb termékek felé terelik a megtakarítókat, ebben a szegmensben lesz kereslet, itt kell nyomulni, nem kötvényben.

A hazai gazdaságpolitikával vannak gondok, de azért idehaza is találni olyan befektetéseket, amelyekkel pénzt lehet keresni. Ahogy te is említetted, főleg az ingatlanpiacon van most nagy befektetési potenciál, de meddig megy még ez a szekér?
A jóslás mindig igen kockázatos, de ha már az ember ebben a szakmában van, akkor nehezen elkerülhető. Korábban azt gondoltam, hogy a magyar gazdaság felívelő ciklusa 2019-20-ig tart, utána pedig ismét hét szűk esztendő következik, és ez nyilván kihatna az összes hazai befektetésre. Viszont most úgy tűnik számomra, hogy jelentős mozgástér képződik mind a költségvetési, mind a monetáris politikában, és az EU-források kifulladása/csökkenése után a kormányzat komoly stimulusokkal fogja fenntartani majd a növekedést, mivel nem lesz más választása. Így még további 1-3 évvel hosszabbíthatja meg a fellendülést, mielőtt visszaesne a növekedésünk a potenciális szintre, ami szerintem nagyjából nulla. Addig viszont komoly reálbérnövekedésre és hitelboomra számítok: ciklikusan valahol a fellendülés közepén lehetünk, tehát még van tér a növekedésre.

Mostanában gyakran felbukkanó kérdés Magyarország EU-s tagságának egyenlege, még a miniszterelnök szerint sem egyértelmű a mérleg. Te mit gondolsz?
Azt gondolom, hogy Magyarországnak kis országként egyébként sem lenne más lehetősége, mint megnyitni piacait a külföldiek előtt, ez akkor is így lenne, ha nem lenne EU. A bezárkózás nem alternatíva: el lehet menni Transznyisztriába, ha meg akarjuk nézni, mi történik egy olyan kis országgal, amely bezárkózik: lecsúszás, szegénység, korrupció.

Vagyis Magyarország számára csak a nyitott kapuk politikája működhet, ha fel akarunk zárkózni.

Akkor is ezt kellene tennünk, ha egy fillér támogatást sem kapnánk Európától, mert ez a saját jól felfogott érdekünk, csakis így, a világkereskedelembe becsatlakozva van esélyünk a Nyugat-Európához közeledésre. Amit viszont utólag nagy hibának látok az az, hogy az EU nem tartotta Brüsszelben a források, mondhatni ajándékpénzek elosztását, így ahelyett, hogy az a teljes társadalom felzárkózásának és fellendülésének garanciája lett volna, az összefonódó gazdasági-politikai elit kezében iszonyú torzulásokat okoz a hazai gazdaságban, aminek hosszútávú, káros hatásai lesznek.

Forrás: portfolio.hu