nov.
2
2018

106 ezer

Mindez hektoliterben. Ennyi hordós bort importáltunk tavaly Olaszországból egy év alatt. Sok ez vagy kevés? Attól függ, hogy honnan nézzük. Ha a 2011-es 360 ezer hektoliterrel vetjük össze, akkor ez remek szám, hiszen harmadára csökkent az onnan importált olcsó nedű. Ha azonban a teljes magyar borexporttal vetjük össze, ami 618 ezer hektoliter, akkor viszont borzasztó sok a sokszor bizonytalan eredetű és tartalmú importált bor mennyisége.

Még árnyaltabb a kép, ha górcső alá vesszük a világ bortermelését. Tavaly hatvan éve nem látott jelenséget figyelhettünk meg, ugyanis a termelés majd’ 10 százalékkal csökkent, s ezen belül is az uniós országok esetében 14,6 százalékos volt a visszaesés. Az okokat elemezve a szőlő termőterületének csökkenése mellett a szárazság és a fagy állt az első helyen, ami egyben magyarázza a magyar borexport növekedését is, hiszen Európa-szerte kevés jó bort állítottak elő.

De a csökkenés nem tavaly kezdődött. A kontinens vezető országaiban egy bő évtized alatt jelentősen „lefogyott” az ágazat. Csak néhány példa:
– a francia borszektor 2005-ben még 57 millió hektolitert állított elő, tavaly csak 36,7 milliót.
– Spanyolország 43 millióról 32 millióra tornászta le magát.
– Olaszország megtartotta vezető helyét, de már csak 42,5 millió hektóval.

Az is jól látható ugyanakkor, hogy a világ 2017-es termeléséből egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az Újvilág borai: a chilei, az amerikai és az argentin termelők, valamint Ausztrália. Argentína szédületes tempót diktál, a 2017-es növekedés mértéke megközelítette a 25 százalékot!

A borfogyasztás ráadásul folyamatosan nő! Az élen az USA áll évi 32,6 millió hektoliterrel, a második helyen a franciák, akik 27 millió hektót gurítanak le torkukon. (Amúgy értékben a francia borexport a csúcstartó, ez évente 9 milliárd euró bevételt jelent!)

Miért érdekes ez nekünk, magyaroknak?

A magyar bor világhírű – valljuk büszkén, de sajnos ez egyáltalán nem igaz! Még a világvárosok nagy borszakboltjaiban is nagyítóval kell keresni a magyar borospalackokat, s ha netán találni is a polcokon „piros–fehér–zöld üveget”, akkor az nagy valószínűséggel tokaji aszú, s nem az „itthon világhírű” Bock, Jásdi, Wunderlich vagy Oremus termékek. A menő nyugat-európai vagy amerikai éttermekben sem találni magyar ajánlatot, nem is szólva a nagy tengerjáró luxushajókról vagy a szupermarketekről. Még úgysem, ha Európában tavaly mindössze négy országban nőtt a bortermelés: nálunk, Romániában, Ausztriában és Portugáliában. És perifériális helyzetünk még akkor is igaz, ha tavaly 5-8 százalékkal nőttek a magyar borárak!

Egy liter magyar bor átlagára ugyanis 1 euró alatt volt tavaly! A legkevesebbet a csehek és a szlovákok fizették a magyar borokért: átlagosan 0,85-0,69 eurót! A legmagasabb árat viszont a britek és lengyelek fizetik a magyar exportért: az előbbiek átlagban 1,59, az utóbbiak pedig 1,62 eurót! Ilyen nyomott áron nem csoda, hogy 2017-ben 12 százalékkal többet tudtunk külpiacon eladni a hazai termésből. A magyar borok ugyanis csak itthon tűnnek túlárazottnak – külföldön kifejezetten olcsók. Ráadásul, ha az egyszerű fogyasztó egymás mellé teszi a húszdolláros kaliforniai Napa-völgyi és az ötszörösébe kerülő villányi bort, nem igazán érzi a különbséget. És ez akkor is így van, ha a világ nemzetközi borversenyeiről trófeák tucatjaival jönnek haza a büszke termelők, bort – ráadásul jelentős mennyiségben! – eladni ott nem tudnak. Már csak azért sem, mert a chilei és argentin borokat szinte dömpingáron szállítják Európába – kiváló minőségben.

A magyar bornak maradnak tehát a hazai boltok és éttermek, valamint a szinte korlátlan felvevő képességű kínai piac. Az előbbiekben jól mennek a dolgok: nő a fogyasztás, élénkül a kereslet, a messzi Kínában pedig jó áron el lehet adni a minőséget – a baj csak az, hogy a vevők által megkívánt legkisebb mennyiség is többmillió palack. Ennyi viszont nincs a hazai borászatok döntő többségében.

Mit lehet tenni? Erősíteni a bormarkertinget? Nyugaton reklámozni a magas minőségű magyar borokat? Michelin-csillagos éttermekbe eljuttatni a villányi palackokat? Nem tudom, hiszen nem értek hozzá. Egyben azonban biztos vagyok: hordós olasz lőrével elárasztani a magyar boltokat nem szabad. Még akkor sem, ha nagyon olcsó.