20 éves a VIP lista

50 év hosszú idő. Nemrég a Világgazdaság üzleti napilap elérte ezt a nagyon szép kort, gratulálok!

Az évforduló kapcsán a szeptember 5-i nyomtatott lapszám 8. oldalán a „vélemény” rovatban olvasható a lap korábbi főszerkesztőjének, Bánki Andrásnak rövidített írása, mely elég érdekes olvasmány rövidítve is, de itt elérhető a teljes verzió.

A cikkben szó esik a Postabank VIP listás botrányáról is, ami annak idején nagy vihart kavart a hazai közéletben.

A konkrét neveket és számokat tartalmazó lista szinte napra pontosan 20 éve jelent meg a lapban, és hiába volt még csak 1999, ha rákeres a Google-ben a „postabank VIP lista” szavakra, már érdekes találatokat fog kapni. Például magukat a listákat is megtalálhatja nevekkel és összegekkel:

A VIP kölcsönök

A VIP betétek

Személyes véleményem, hogy „természetesen” a mai napig vannak „VIP ügyfelek” számos bankban (csak az őket pénzzel kitömő eszközök mások, pl. „MÁP Plusz szőkítés”), de mai szemmel elképesztő, hogy ez a lista így megjelent, és az is „érdekes”, hogy (ha jól tudom) hivatalosan soha nem jelentették meg, így nem lehet tudni, hogy az újságban megjelent lista teljes-e és valós adatokat tartalmaz-e. Az pedig még elképesztőbb, hogy (ha jól tudom), nem történt felelősségre vonás az ügyben. (Ja, és a mai csókos ügyfelek hülyére röhögik magukat, ha meglátják a listában látható összegeket.)

Átnézve a listákat az igazán szokatlan (a mínusz hozamú európai állampapírok világában), hogy sok éven keresztül két számjegyű kamatlába volt a hiteleknek és a betéteknek is, azaz sok esetben 30%, vagy még magasabb kamatlábat kaptak a VIP ügyfelek betétjeikre, kölcsönt pedig sok esetben akkor nevetségesen alacsonynak számító 10%-ra kaptak.

Jól emlékszem (mert jó sokat álltam érte sorba a bankfiók nyitása előtt, hogy jusson nekem is aznapra sorszám), én magam is tudtam egyszer 36% éves kamatozású Trezor Értékjegyet vásárolni „kockázatmentesnek” szánt pénzemből valamikor 1996 környékén, amitől nagyon boldog voltam. (Arra már sajnos nem emlékszem, hogy vajon miért kellett a K&H Banknak annyira a forrás épp akkor, hogy ilyen magas kamatot fizetett, de mai fejemmel nagy kockázatúnak minősíteném azt az értékjegyet – mondjuk azokban az időkben a kockázat mértékének értelmezése más volt, mit manapság.)

Mindenesetre, a KSH adatai szerint 1996-ban 23,6%, 1997-ben 18,3% volt az infláció, azaz, még ha esetleg fenntartásokkal is kezeljük a hivatalos inflációs adatokat, a 36% néhány százalék reálkamatot valószínűleg tartalmazott.

Az egykori Postabank nem akármilyen szereplő a hazai banktörténetben, fiatalabb olvasóink itt találnak róla összefoglalót röviden.

Mai szemmel elképesztő számok jellemezték azokat az időket, sokan sokat nyertek(ünk) akkor (aztán vesztettek(ünk)), valahogy mégsem kívánom vissza azokat az időket, de lehet, hogy 20 év múlva ugyanezt fogom gondolni a mai (nemcsak hazai) állapotokról is. Aztán meg az is lehet, hogy most minden szuper ahhoz képest, ami előtt állunk.