2020: Autokraták alkonya?

Úgy tűnik, hogy 2020 nem a populisták és autokraták éve. Lukasenko széke billeg, Erdogan Törökországa árfolyamválságban (egészen különleges szakértelemre vall, hogy nettó módon negatív jegybanki devizatartalékot tudtak összehozni), Bolsonaro nem túl népszerű, és Trumpot sem nagyon választják újra. Sőt, Putyin támogatottsága sem volt soha még ilyen alacsony.

A vírusválság nem tesz jót a populista szájhősöknek, a vírust ugyanis nem lehet pár simulékony nemzetközi telefonhívással vagy magyarázkodással, propagandával megállítani. Hiába keresel ellenséget, hiába vered a melled, hogy mekkora hazafi vagy, a vírust nem érdekli. Szembejött a valóság. És nemcsak egészségügyileg, hanem gazdaságilag is, márpedig tudjuk, hogy ezek a populista-autoriter rezsimek általában addig tarthatók fenn, amíg a gazdaság megy – jellemzően valamilyen külső körülmény hatására. Putyin rendszerét az egyre magasabb olajáraknak (1999-es hatalomrakerülésekor 10-20 usd volt egy hordó olaj ára, ami 2008-ra 150 dollárig emelkedett, de még 2014-ben is 100 usd körül volt!) köszönhető életszínvonal-növekedés validálta, ám az olajárak 2015-ös összeomlása óta az orosz gazdaság beleesett a putyini pangásba, és bár ezt egy időre még a krími kalanddal sikerült elkendőzni, de az újabb egészségügyi-gazdasági válság már kicsit sok az embereknek, így talán nem véletlenül lett hirtelen nagyon rosszul a legfőbb ellenzéki, Navalnij. Lukasenko rendszere is elfogadható volt mindaddig, amíg az olcsó orosz olaj okozta relatív jólét tartott, de amióta már nem kapják szinte ingyen a gázt és olajat (és azért sincs már olcsó olaj, mert az oroszok maguk sem állnak jól, tehát a belarusz válság közvetett oka Oroszország hanyatlása), azóta baj van. A COVID csak feltette erre a koronát (ne feledjük, hogy Lukasenko márciusi kijelentései szerint a vodka, a traktor és a szauna a fő védekezési vonalak).

Ezek a rendszerek a körülmények kedvező összejátszásának köszönhetően lesznek stabilak (pl. növekvő olajár, nemzetközi fellendülés, valamely nagyhatalom pénzügyi támogatása, gigantikus EU-pénzek beáramlása), mert ezek a külső tényezők gazdasági jólétet hoznak, ami elfeledteti az emberekkel az elnyomást. Persze a lakosság és egy idő után maguk a kormányzatok is elhiszik, hogy nem külső tényezőknek, hanem saját okosságuknak köszönhető a fellendülés, de ez csak a legritkább esetben van így. Mihelyst a jólét meginog, ezek a kormányzatok is nagy bajba kerülnek, hiszen az alapvetésük eleve az, hogy „jól éltek, cserébe kuss van”. Ha azonban a jólét eltűnik, akkor a deal már nem fenntartható. A COVID tehát két irányból is aláássa ezeket a struktúrákat: egyrészt gazdasági válságot hoz, másrészt ezekben a rendszerekben a szakértelem helyett a propaganda viszi a prímet, de egy vírus ellen az nem túl hatásos. Így kiderül a kormányzatok alkalmatlansága, és az, hogy a korábbi jó gazdasági eredmények sem saját tudásuknak, hanem gyakorlatilag a szerencsének voltak köszönhetőek.

Ezért hoz törést 2020 a populista-autoriter rendszerekben, és nagyon nagy erőfeszítésre vagy direkt agresszióra van/lesz szükségük, hogy a korábbi status quo-t fenntartsák. S mivel véleményem szerint télen újabb, igen komoly gazdasági-egészségügyi problémák lehetnek, koránt sincs még vége a történetnek…