feb.
24
2017

Apartman lelet – Ferrari 250 GT Pininfarina Coupe (1959)

Rendszeres olvasóink közül biztosan sokan emlékeznek még  rovatindító cikkünkre, melyben egy legendás autómárka egyik példányának hihetetlen történetét ismerhettük meg.

Magam sem hittem volna, hogy az élet ilyen rövid idő alatt felülírja, amit akkor gondoltam. És még csak nem is arról van szó, hogy az erdőben talált Aston Martin DB4 történetét már nem gondolom hihetetlennek. Viszont mindig mosolyt csal az arcomra, amikor újra és újra szembesülök azzal, milyen elképesztő dolgokat rajzol az élet „autók és emberek” témában.

Kényelmesen elhelyezkedtek? Akkor hát belekezdek.
A sztori filmbe illő, pedig nem forgatókönyv írta. A helyszín Hollywood, pedig ez nem mese. Ez az élet. Igaz, hogy korántsem a szokványos fajta, de mégis csak a valós élet.

A történetbe valahol ott kapcsolódunk be, amikor egy idősödő úriember megbíz egy ügyvédet, hogy segítsen neki eladni az ingatlanjait, mert a kora miatt inkább már egyszerűsítené az életét. Ezzel egy hosszú munkakapcsolat veszi kezdetét, melynek során az ügyvéd egyre inkább belelát az idős úr életébe. Telnek a hónapok és a tulajjal, illetve annak családjával folytatott beszélgetésekből az ügyvédnek lassan összeáll a kép egy autóról, mely az egyik ingatlanban pihen. Nos, ez a mondat úgy pontos, hogy az egyik apartmanban. Annak is a nappalijában. Az első emeleti apartman nappalijában. Ugye, értik?!

Scuderia Ferrari (Ferrari Versenyistálló) néven 1929-ben amatőr versenyzők szponzorálására hozta létre Enzo Ferrari szülővárosában, Modenában. Sok sikeres versenyzőt készítettek fel és versenyeztettek Alfa Romeókban, egészen 1938-ig. Ekkor Enzo Ferrarit az Alfa Romeo saját versenyrészlegének élére nevezte ki, de onnan már 1940-ben visszatért szeretett Scuderiája élére. Saját neve alatt már 1940-ben is tervezett autókat, de hamarosan közbeszólt a második világháború. Többek között az akkor már Maranellóban lévő Ferrari gyárat is lebombázták.

Az első Ferrari márkájú autó tervezése és építése 1945-ben kezdődött el az újjáépített üzemben. Az ezerötszáz köbcentis, tizenkét hengeres 125S jelzésű modell több autóversenyen is bizonyított, de a költségek fedezésére utcai sportkocsit kellett készíteni. Így született meg az első megvásárolható Ferrari, a szintén tizenkét hengeres 166 Inter, kétliteres, 115 lóerős motorral. Ez a típus, valamint utódai, a 195 Inter és a 212 Inter alapozta meg a Ferrari későbbi hírnevét. Amihez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy a Ferrarik karosszériáján olyan híres formatervező cégek dolgoztak akkoriban, mint a Pininfarina, a Bertone, a Ghia és a Touring.

A Ferrari 1953 és 1964 között gyártotta korai éveinek legsikeresebb szériáját, a 250-est, több különböző variánsban. A 250-es széria sikerei ellenére, az 1950-es évek közepére a Ferrari cég mégis anyagi nehézségekkel küzdött, ezért Enzo Ferrari felkérte a Pininfarinát egy klasszikus GT Coupé megtervezésére. Így született meg a Ferrari 250 GT Pininfarina Coupe.

Cikkünk főszereplőjét 3 évig gyártották. 1958-ban mutatták be Milánóban és 1961-ben a London Motor Show-n búcsúzott a nagyközönségtől. Az autó megfelelt a Commendatore elvárásainak – valóban klasszikus stílusú lett. Kialakítása során elmaradtak például a más 250-es modellekre jellemző sárvédőkbe épített légbeömlők. Tiszta vonalait csak erősítette a lépcsőshátú felépítés és a hátsó panorámaablak. A korábbi ovális hűtőmaszkot egy hagyományosabb megjelenésű, hosszú és keskeny formájú váltotta fel. A klasszikus megjelenést tovább fokozták a karosszériából enyhén kiálló első fényszórók. A modellt teleszkópos lengéscsillapítókkal szerelték, 1960-tól pedig tárcsafékekkel. Mindössze 335 példány gurult ki a gyár kapuján.

Ezek egyike pihent tehát az apartmanban. Azt hiszem, így már értjük, miért is olyan egyedi ez a hollywoodi autós történet.

Visszakanyarodva a cselekményhez megtudhatjuk még, hogy az öregúr jól ismerte autója értékét, és szerette is azt, ezért fel akarta újítani. A munkát nagyrészt el is kezdte, ezért pihent a Ferrari darabokra szedve a nappaliban. Mivel az autó vagyonokat ér (egy tökéletesen restaurált példány akár 350 millió forintot is), az ügyvéd nem engedhette, hogy rossz kezekbe kerüljön, de első vételi ajánlata után így is hónapokat kellett várnia a tulajdonos igenlő válaszára. Ezután az autót – a régi rámpákat használva – az egyszer már bevált megoldással kiemelték a lakásból, így most új tulajdonosánál várja sorsát, ami valószínűleg a teljes felújítást jelenti majd.

Nekünk, benzinvérűeknek pedig nem is maradt más hátra, mint drukkolni az ügyvéd úrnak, hogy sikerüljön a terve és – mi egyebet is tehetnénk a hollywoodi történetek kapcsán – várjuk a happy endet.

Az új tulajdonossal készült eredeti interjút itt olvashatják.

A kép forrása: carsbase.com