jan.
8
2019

8

Percben mérve. Tulajdonképpen nem nagy idő ez, de ha hozzátesszük, hogy a világ első számú operájában tapsolt ennyi ideig a nézőserege egy magyar dalmű bemutatóján, no, akkor egészen másként tekintünk erre az időtartamra.

Tudósítások szerint november végén, az opera milánói “fellegvárában” nyolc perces vastapssal, valósággal ünnepelték Kurtág György első operáját. A Fin de partie – magyarul a Játszma vége – című darab ezen kívül is egy sor különlegességgel rendelkezik. Az első, hogy az “ifjú” operaszerző idén lesz 93 éves, dalművét pedig majd’ egy évtizedig érlelte-alakította a premier előtt. Az alapmű Samuel Beckett 1957-ben megjelent abszurd drámája, amelynek zenei feldolgozását a fontosabb lapok egybehangzóan az elmúlt évtizedek legjelentősebb operájának kiáltottak ki.
Maga a szerző nem volt jelen Milánóban – az előadást rádión hallgatta Budapesten – ahol igazán nemzetközi gárda hívta életre a darabot: a karmester német, a rendező – mit ad isten Pierro Audi névre hallgató – francia-libanoni,  a díszlettervező osztrák, az énekesek pedig olasz brit és amerikai nemzetiségűek voltak.

A fergeteges bemutatkozást követően az elmúlt hetekben a világ operaszínpadai egymást “letiporva”  tülekedtek a Játszma vége előadási jogáért, ami azért egyáltalán nem megszokott jelenség a világ zenei életében – és jóleső érzéssel tölthet el minden zeneszeretőt, itthon és külföldön is.
Nem tudom, hogy ez az erkölcsi siker mennyit érhet forintban, dollárban vagy euróban, de abban biztos vagyok, hogy erre odafigyelt a világ művelt fele, már csak ezért is mert több, mint 80 nagy tekintélyű újság hozta kiemelt helyen a bemutató hírét – az on-line híradásokról nem is beszélve.

Egy ország tekintélyét, megítélését ugyan nem biztos, hogy alapvetően meghatározza egy kulturális világsiker, de az biztos, hogy jótékonyan hat minden magyar vagy magát magyarnak valló ember önbecsülésére. Ráadásul Kurtág mellett a kortárs zene másik nagy ikonja is hazánkfia. Eötvös Péter – aki éppen most szombaton ünnepelte 75. születésnapját Budapesten – a világ operaszínpadjainak sztárja. A Három nővér című darabját éppen húsz éve mutatták be és lett azóta az egyik legkapósabb kortárs opera, az Ördög tragédiája című művét pedig 2010-ben egy másik hazánkfia Kovalik Balázs állította színpadra Münchenben. Eötvös műveit decemberben a világ 80 opera színpadán láthatták a nézők. Mi ez, ha nem siker?
De, bizony az! Éppen olyan lelket simogató diadal, mint Nemes-Jeles László Oscar díja, Kertész Imre Nobel-díja, hogy Moholy-Nagyról, Neumann Jánosról és a tudomány nagyjairól ne is essék szó. Méltán vagyunk büszkék rájuk, és valljuk meg, hogy ilyenkor mi is a siker részeseinek tekintjük magunkat. Mert mondjuk találkoztunk velük, cikket írtunk korai műveikről, interjút készítettünk velük vagy egyszerűen felismertük a közértben. A világhírből és sikerből egy pici morzsa így mindenkinek juthat – feltéve, ha értesül az éppen aktuális diadalról. Ha másért nem, hát ezért – is – érdemes néha letenni az okostelefont és kézbe venni egy újságot vagy folyóiratot…