aug.
11
2020

A bolondság kora

“A skála egyik szélén azok vannak, akik szerint az emberi tevékenység “hozta létre a vírust”, azzal érvelve, hogy amikor felborítjuk a természetes élővilágot és babrálunk az ökoszisztémákkal, akkor vírusok bukkanak fel. Az emberi túlnépesedés provokálja ki a vírusok átpattanását állatról emberre, ahogy David Quammen levezette a New York Timesban.

Aztán vannak azok, akik szerint el kéne hinnünk, hogy a covid-19 oka az emberi gőg, a bolygó egyre komplexebb összekötöttsége, a globalizáció. Vagy hogy a “természet üzenetet küld nekünk” Inger Anderson, az ENSZ környezetvédelmi programja vezetőjének szavaival. Vagy ahogy a filmes Michael Moore kinyilatkoztatta, hogy a “vírus finom figyelmeztetés a bolygótól, mielőtt bosszút áll az emberiségen a klímaváltozás miatt”.

Ezek az ökológusok, szuverenisták és antiglobalisták azt is a tudomásunkra hozták, hogy ők előre tudták az egészet és látták, hogy jönni fog. “Ugye megmondtam” mantrájukkal boldogan figyelmeztettek arra, hogy ki kell farolni a globalizációból. Otthon kell gyártani mindent, gyümölcsöt csak szezonban együnk és felejtsük el a nemzetközi piacokat.  (…)

Úgy találták, hogy a válság “szenzációs” és hogy “az apokalipszis” mint téma, “izgalmas”. Páni félelem volt rajtuk annak a kockázatától, hogy esetleg “lemaradnak a katasztrófáról” (szó szerint így mondták!) és nem tudják időben kihasználni azt a “történelmi lehetőséget”, amelyet a világjárvány kínált.

A Politico-ban szakértők osztják az észt, hogy mit hoz a jövő, “újfajta patriótizmust”, “a polarizáció hanyatlását”, “új civil föderalizmust”, “egészségesebb digitális életet”, “több főzést” és a többi. (…)

Ez arra utaló “figyelmeztetés” a természettől, mondta egyikük, hogy át kell alakítanunk a világot olyanná, amely kevésbé ártalmas a biodiverzitásra. “Egy ultimátum”, mondta a másik, a meggyalázott Földanyától, akinek elfogyott a türelme. És mindegyikük meghunyászkodást ajánlott a víruskérdés kapcsán.

A meghunyászkodó kontingens legkiemelkedőbb képviselője a francia filozófus, Bruno Latour, akinek volt képe azt leírni, hogy “a vírus végtelen lehetőség”, és hogy egy láthatatlan kéz nagy satufékezéssel segíti a környezetvédőket, hogy megvalósítsák a “landolási programjukat”, bármit is jelent ez. A vészhelyzet kihívásával nézünk szembe, mondta: ahhoz, hogy legyőzzük a vírust, olyanná kell lennünk, mint a vírus, egy “globalizációt kikapcsoló gombnak”,  és “sok kis, önmagában jelentéktelen akcióval” végül el fogjuk érni, amit “a vírus is csinál kis kilélegzésekkel szájról szájra járva”, vagyis hogy “forradalmi módon felfüggesztjük a világgazdaságot.”

Ez a régi marxista nóta a kapitalizmus végső haláltusájáról, a világvégi összeomláselméletek köntösébe bújtatva.”

(Bernard-Henri Lévy: A vírus az őrület korában, 2020 Yale University Press – most olvasom, hevenyészett gyorsfordítás)

Forrás: Vakmajom a Facebookon