A bűnözés már csak a filmeken létezik?

A mindennapi bűnözés zuhanása és a  kommunikációs technológia fejlődése egymással párhuzamosan zajlik. Világszerte drámai mértékben csökken az erőszakos bűncselekmények, különösképpen pedig a betöréses lopások száma. Összehasonlíthatatlanul kevesebb autót törnek fel, mobil telefont lopnak el, mint húsz évvel ezelőtt. Ami történelmi újdonság, hogy a mai fiatalság körében – különösen a fejlett világban – nincs semmiféle „tekintélye”, vonzereje a bűn elkövetésnek. Alexander Testa, a texasi egyetem kriminológiával és bűnügyi igazságszolgáltatással foglalkozó tanára egyebek között jelzi, hogy tucatjával zárnak be hazájában börtönöket, mert nem tudják megtölteni őket bűnözőkkel. A legtöbb felszámolás a fiatalokra szakosodott „javító intézeteket” érinti.

Zentai Péter: Ahogy idősödöm, annál inkább járom a világot. Legendásan  veszélyes,  mindenféle   bűnözésről elhíresült  helyekre is ellátogatok, például Thaiföldre, Kolumbiába, Brazíliába, Ukrajnába, Kenyába.  Legutóbb Dél-Indiában voltam, Libanonba, Jordániába vissza-vissza járó vendég vagyok.  Mindenütt  főként a városi élet  sűrűje izgat, a legegyszerűbb, a legkevésbé sem jómódú emberek életét, szokásait nem csak  figyelem, hanem  szabályosan  belemerülök az ő életükbe.  És  általában mindenhova egyedül megyek. Az utóbbi években bárhova jutottam is el, egyre biztonságosabbnak éreztem magam körül a világot.  Gyűjtöm, jegyzetelem  az erre vonatkozó tapasztalatokat. A legfőbb az, hogy mindenütt a  fiatalokban lehet a legjobban megbízni. A tízen-huszonévesekben, holott korábban ők voltak a legveszélyesebb utcai bűnözők – a világ minden részén. Rosszul érzékelem és értékelem  a dolgokat, vagy túl szerencsés vagyok?

Alexander Testa: Jóllehet rengeteg ellentétes megfigyelést is hallunk, olvasunk, mégis a lényeg, a kor alapvető üzenete a témában a következő: drasztikusan csökken a hétköznapi bűnözés. És ezt valóban csak azok tapasztalják meg, akik járják a világot. Akik nem, nos, azok többsége, tévhitben él.

Mert a tévében, az újságokban, az internetes lapokon a bűn, a félelem inkább hír, mint az, hogy csökken a bűnözés… A migráció erősödésének  „divatos” tematikája, különösen  Európában, eleve a bűnözés növekedésétől való félelmet hozta ki az emberekből. Milliókból.

Ez azért külön is figyelemreméltó, mert a friss európai bűnözési adatok az ellenkezőjét bizonyítják, tudniillik a migrációtól való ilyesfajta félelem megalapozatlanságát.

Amennyiben?

A világ legkülönbözőbb részein a kriminológusok, szociológusok, egyéb kapcsolódó szaktudományok képviselői, és nyomozó hatóságok által végzett kutatások és adatgyűjtések, maguk a mindenki által hozzáférhető bűnözési statisztikák arról árulkodnak, hogy mindent egybevetve nagyon alacsony a bűnelkövetők száma a migránsok, a messzi kultúrákból más kultúrákba érkező, oda beépülni, letelepedni szándékozók körében. A migráns bűnözési ráta sehol a nyugati világban nem haladja meg az „őshonos” bűnözői arányokat. E mögött –főként – az húzódik meg, hogy a szegény, a harmadik világ országaiból érkező új  bevándorlók túlnyomó többsége retteg attól, hogy kiutasítják, nem kapja meg a munka-engedélyt, vagy azt és a verejtékkel szerzett letelepedési engedélyt nem hosszabbítják meg neki. Valójában – minden ellentétes elképzeléssel szemben – az új migránsok a kimondottan szelídnek számító lakók a fejlett országokban, tulajdonképpen ők a leginkább törvénytisztelők. Tisztában vannak vele ugyanis, hogy ha csak egyetlen egyszer is „félrelépnek”, azonnal minden összeomlik, amire álmaikat építették, ami miatt sok esetben az  életüket, gyerekeik életét is kockáztatták egy új élet reményében.

Ez logikus. Dehát nem a migráns bűnözés itt a lényeg, hanem az, hogy – ahogy Ön is „aláírja ezt” –  egyre biztonságosabbnak tűnik ez a világ a mindennapok embere számára. Itt Budapesten, de Berlinben, Londonban, Bogotában, Ammanban, szóval mindenütt érzékelem, a helyiektől tudom, hogy alig történnek betörések, eltűnőben vannak a zsebtolvajok, egyre kevésbé jellemző, hogy autókat törnek fel, pláne, hogy ellopják őket…

Dél-Amerikában összességében nem javult a helyzet, legalábbis az adatok a klasszikus bűnözés stagnálására vallanak, függetlenül az Ön személyes pozitív tapasztalataitól. De tény – és ezt csak azok nem érzékelik, akik megengedhetik maguknak, hogy  nem merülnek el a valós világban,  vagy eleve nem is akarnak elmerülni benne – hogy az egyszerű polgárok a nyugati világban mindenképpen, de lassan Afrikában is,  Ázsiában pedig mindenképpen, soha korábban nem éltek olyan nagy közbiztonság közepette, mint manapság. 1990-től napjainkig Nyugat-Európában 55 százalékkal csökkent a gyilkosságok száma. És, minden egyéb benyomással ellentétben, tény, hogy nálunk, az Egyesült Államokban és Kanadában 50 százalékos a zuhanás. Ázsiában negyven százalékos, Kelet-Európában azonban csak húsz-huszonöt százalékos. Az Önök térségében Ukrajna, Oroszország és a Balkán rontja az összképet, de Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban a nyugatihoz hasonlítható a nagyszerű fejlődés.

Ennél kiemelkedően jobban alakul a hétköznapi bűnözések rátája  Ázsiában, Észak-Amerikában. A fejlettebb európai országokban harminc év alatt átlagosan hatvan százalékkal zuhant.

Még egyszer kérdem: mi van e mögött? A migráns ügyet többé-kevésbé tisztáztuk, tehát a migráció nem ront, hanem bizonyos tekintetben talán még javít is a statisztikákon.

A  nagy migrációs  hullám kezdete, 2015  óta, az elmúlt öt évben tovább javult a bűnözési ráta különösképpen  Németországban, Ausztriában, Svájcban, Finnországban, Norvégiában,  a migránsok  a jelek szerint nem rontottak a képen. Sőt…

Függetlenül a migrációtól, a  hétköznapi élet globális biztonságosabbá válását megannyi lényegi körülményre vezetjük vissza mi szakértők, de messze járunk attól, hogy koherens, egyértelmű magyarázattal tudjunk szolgálni.

Példának okáért, a drog-, kábítószer-bűnözésnek az utóbbi néhány esztendőben történt erős  visszaesése nyilvánvalóan a liberalizálással függ össze. Tudniillik a könnyű szerek forgalmazását a totális tiltás helyett a hatósági ellenőrzés váltotta fel, Latin-Amerikától, Észak-Amerikán át, Európáig bezárólag, kezdik úgy kezelni a könnyű szereket, mint az alkoholt. Lassan eljutunk oda, hogy a szakértők és tán a politika is  nyíltan kimondja,  amit egyébként a gyakorlatban már elismernek, hogy a könnyű kábítószereknek nincs veszélyesebb hatásuk, mint az alkoholnak. A  bűnözési ráta visszaszorítása tekintetében pedig a tiltás össze nem vethetően gyengébb eszköz, mint az ellenőrzött, de szabadabb forgalmazás.

Ez is izgalmas tényező. De nekem az a „mániám”, hogy a legfőbb okot a technológiai fejlődésben keressem. Abban, hogy a korábban leginkább bűnelkövetésre hajló fiatalokat eltérítik a gyakorlati bűnözéstől azok a lehetőségek, amelyeket a virtuális közeg, az internet nyújt…

Abszolút így van.  A mindennapi bűnözés zuhanása és a  kommunikációs technológia fejlődése egymással párhuzamosan zajlik. Egyrészt, a szervezett bűnözés infrastruktúráit, annak  kommunikációs alapjait a bűnüldözők rendelkezésére álló folyamatosan megújuló technológiák révén számolják fel egyre intenzívebben. Másrészt a potenciális bűnelkövetők, leginkább valóban a fiatalok, esetleges alantas vágyait levezetik a legkülönbözőbb úgynevezett bűnös tartalmak.

Ennek a fajta fejlődésnek a tanulmányozása a pszichológia egyik kiemelkedő kihívása.

Mert a jelek szerint, a tényszerű bűnözést nem felerősíti, hanem kimondottan gyengíti a mobil-internetezés. Vagyis, e téren minden az ellenkezőjeként zajlik, mint ahogy az  évekkel ezelőtti prognózisok ezt előre vetítették.

De az internetes bűnözés éppenséggel erősödött az utóbbi években, mármint az interneten keresztül történő hitelkártya visszaélések, tolvajlások, szélhámosságok…

Igen, erősödött, majd – itt és most ennek vagyunk a tanúi – visszaesett. Azért, mert az erre szakosodott bűnüldözési technológiák és ezek  beépülése a mobil telefonokba, szoftverekbe, a közösségi hálókba, végül is győzedelmeskedni látszanak a technológiai bűnözőkkel szemben. Ez persze csupán a minden napok világára, és nem a „nagyok” között zajló cyber-war-okra.

Újra és újra vissza térek arra a megfigyelésemre, hogy mintha a mai tízen-húszon évesek sokkalta szelídebbek lennének, össze nem vethetően kevésbé látszanak erőszakosnak, mint húsz-harminc-negyven  évvel ezelőtt. Sehol nem látok igazából huligánkodást sem, nem kötözködnek, nem tudunk arról, hogy a bűnelkövetés bármely formája vonzaná őket.

A könnyű kábítószerek és az alkohol fogyasztása még mindig aránylag nagy a körükben, bár ezek a szokások is visszaszorulóban vannak. Ahogy ezt megtapasztaltuk a dohányzás kapcsán, a  nyugati fiatalok nagy hányada már  nem cigarettázik. És még nagyobb hányada  alapvetően egészségesebben táplálkozik, mint szüleik.

Ez utóbbi persze nincs  kapcsolatban a bűnözéssel, annak visszaesésével. Legalábbis közvetlen kapcsolat nincs köztük. Közvetetten azonban a dolgok gyökere a tájékoztatást, a tudást drámai mértékben és megállás nélkül  szélesítő  technológiai forradalomban keresendő. A tízen és huszonévesek az idősebbek által agyon szidalmazott non-stop internetezésük révén társaktól, közvetett és közvetlen online forrásokból a nap huszonnégy óráján át szélesítik látókörüket.

Az iskola és a szülői ház egyenrangú kiegészítője, társa a fiatalok életvitele alakításában a mesterséges intelligencia.

Mindent egybevetve ennek a drámai kommunikációs fejlődésnek köszönhető mennyiségi és minőségi összefüggésekben – legalábbis ezt tükrözik a kutatási eredmények és a statisztikák, a mindennapi tapasztalatok, hogy lassan, de biztosan az egész világon értelmét kezdi veszíteni, legjelesebbül a fiatalok körében, a lopás (legyen szó autóról, mobil telefonról, bármi kézzelfogható árucikkről) és a fizikai erőszak. A készpénz helyett a világ minden pontján az egyre biztonságosabb kártyákkal és  mobil telefonokkal fizetnek hamarosan  az emberek. A hétköznapi, a klasszikus bűn – még egyszer alkalmazom ugyanazt a jelzőt – értelmét veszti. Csak Nagy Britanniában húsz év alatt egyhatodára csökkent a bűnesetek száma. Nálunk az Egyesült Államokban azért kellett bezárni tucatnyi börtönt, mindenek előtt olyan intézeteket, ahol fiatalok töltenek le büntetéseket, mert nem tudják megtölteni ezeket az épületkomplexumokat  bűnözőkkel, alig vannak fiatal bűnözők.

Akkor is ez a bizonyítható tényelállás Amerikában is, ha  ellentétesnek tetsző helyszíni filmbeszámolókat láthattunk a híradókban, az interneten  az utóbbi időben:  városi gyújtogatásokról, áruházak kifosztásáról.

A valós világ és a globális  trend egyértelműen a bűnözés, mindenekelőtt a fiatalok által elkövetett bűnök rendkívüli, történelmileg páratlan és tartós visszaszorulásáról szól.