A „cash”-nek annyi!

Túlzás nélkül, drámai változásokat generál a negatív kamat a globális pénzvilágban. Hosszabb távon – feltéve, hogy a némelyek által prognosztizált nagy infláció elmarad – a negatív kamatkörnyezet megsemmisítheti a készpénzt, utat nyit a pénzdigitalizációhoz, áttételesen hozzájárul, hogy jelen formájukban megszűnjenek a kereskedelmi bankok. Ahogy az interjúalany, a HSBC befektetési bank egyik vezető közgazdásza rámutat, Európában – az euróövezeten belül és Nagy Britanniában, Dániában, Svédországban – korábban ismeretlen jelenséggel találkozunk. A kisemberek betétben elhelyezett megtakarításai nominálisan vesztenek értékükből.

Nem infláció, hanem a negatív kamat okozza ezt. Mégis, európaiak tízmilliói inkább felvállalják ezt az előre bekalkulálható, de folyamatos veszteséget, mintsem, hogy beláthatatlan kockázatokba bonyolódjanak, jóllehet azokkal szépen nyerni is lehet.

Zentai Péter: Hallom, olvasom, hogy német bankházak átirányítják, más szóval elküldik az új ügyfeleket. Mármint azokat, akik pénzt akarnak elhelyezni náluk. Ez hogy lehet?

James Pomeroy: Dániában is. Svájcban, Ausztriában, Finnországban, Hollandiában is. Sőt a balti országokban… Lassan a legtöbb euróövezetbeli országban hasonul a helyzet a Németországban lévőhöz.

Jóllehet, erős és túlzott kifejezés, hogy „a bankok elküldik a klienseket”. Valójában csupán jelzik nekik, figyelmeztetik őket, hogy ha „nálunk készpénz betétet nyitnak, akkor rosszul járnak”. Minden esetre tény, hogy az egyik legnagyobb dán kereskedelmi banknál már mindössze negyven ezer dollárnyi (12 millió forint) betét is évente 0,75 százalékot veszít nominális értékéből. E tekintetben Németországban a legdrámaibb a helyzet, mert a világ vezető, nagy, jóléti államai közül messze a németek a legtakarékosabbak, és a legkonzervatívabbak, ha készpénzről van szó.

Az eurózónán belül a német polgárok tulajdonolják a összes lakossági megtakarítás egyharmadát.

Abban az országban rendkívül erős a családok, a kisemberek megtakarítási hajlama és a jelek szerint rengeteg pénzt spóroltak  csupán az elmúlt egy esztendő leforgása alatt is.

Az EKB kimutatása szerint tavaly a német háztartásoknak 6 százalékkal nőtt a bankokban tartott betétállománya.

Összességben két és fél trillió euróról beszélünk!

Az összeg nagysága elképesztő, de nyilván annak a nagy hányada a gazdagok tulajdona… Csalóka hát a kép.

Aligha. Németország vagy bármely más ország gazdag polgárainak túlnyomó többsége régóta – összvagyonához képest – marginális összegű készpénzt tart. A nulla és negatív kamatok világában a pénzhez értő emberek tőkepiaci eszközökbe, részvényekbe, kötvényekbe, ingatlanokba, műalkotásokba, termőföldekbe transzferálták megtakarított vagyonuk jelentős részét.

A bankbetét mindig is, az utóbbi időben pedig szinte kizárólag, a kisemberek pénzügyi menedékét jelentette.

Lehet, hogy a német bankok, amelyek eltanácsolják az új ügyfeleket, tulajdonképpen jót tesznek az embereknek? Ugyanis – akarva-akaratlanul – a részvények, esetleg a sokkal kockázatosabb bitcoin, vagy az infláció ellen örök védekező eszköz, az arany felé irányítják át őket. És ezáltal segítik a portfóliókezelőket, a saját bankjaik ezen ágazatait, és általában az alapkezelő cégeket, befektetési bankokat.

Ez is cél lehet egy sor bank esetében. Azonban tény, ezernyi tanulmány igazolja vissza, hogy a pénzvilághoz nem értő emberek százmilliói – speciálisan Európában – nagyon ódzkodnak, sőt rettegnek mindenféle pénzügyi kockázattól.

A németek az élő bizonyítékok: tavaly 57 további bank vezette be a negatív kamatot. Gyakorlatilag az összes német pénzintézet, legalább mínusz fél százalékot, egyre inkább 0,6 százalékot számol fel a bankbetétekre. Mármint a nagyobb összegekre. A vezető bankoknál százezer euró, néhol már csak hetvenötezer euró a negatív kamatba való „belépési határérték”.

De mégis, folyamatosan, sőt egyre inkább tülekednek az ügyfelek, hogy befogadják a megtakarításaikat.

Miközben azt hinnénk – és ezt tapasztaljuk is Magyarországon – hogy az egyszerű embereket, a háztartásokat anyagi katasztrófába sodorta a pandémia komplexum…

A nyugat-európaiak, a németek, az osztrákok, a franciák, általában az euróövezethez tartozó országok – a dél-európaiak kivételével – polgárai között a munkájukat részben elvesztő alkalmazottak, az időlegesen vagy véglegesen bezárt kisvállalkozók az EU gigantikus újrakezdési támogatási csomagja, az EKB és a helyi kormányok jóvoltából folyamatosan el lettek és lesznek látva készpénzzel.

Tegyük hozzá: európaiak tízmilliói alig költöttek az elmúlt egy évben, közben felét sem adták ki annak a pénznek, amit évente szoktak. Nem utaztak, nem vendéglőztek, nem mertek nagy vásárlásokat eszközölni. Spóroltak. Az idősebb polgárokra ez pláne igaz, márpedig az európai társadalmak „öreg” társadalmak.

A negatív kamat az EKB bűne. Elvégre szegényíti a lakosságot és tönkre teszi a bankokat…

Ez nem teljesen fedi valóságot. Igaz, hogy az EKB, Amerikában a fed és mindenütt másutt, az euró- és a dollárövezeten kívüli országok nagy részében a helyi jegybankok kényszerültek folyamatosan lefelé nyomni az alapkamatot.

Az a helyzet, hogy a kereskedelmi bankok semmi kamatot se kapnak a jegybanktól, ha náluk parkoltatják a fölösleges és egyre hatalmasodó pénztöbbleteiket. Nem kizárt, hogy „parkolási díjat” fognak felszámolni nekik is a jegybankok.

Már a jelenlegi helyzet is – a nulla központi kamat – komoly érvágás a kereskedelmi bankok számára, mert szinte kamatbevételek nélkül működnek.

Ezernyi európai, főként euróövezetbeli bank az elmúlt években még „önmegtartóztatást” is gyakorolt, félvén attól, hogy elhagyják őket az ügyfelek, ezért veszteségeket is felvállaltak. Emiatt jelképes kamatot sokáig fizettek nekik. Nem hagyták, hogy az ügyfél nominálisan is veszítsen, mikor kiveszi a pénzét a bankból.

Ennek az állapotnak azonban most már vége. Lehet, hogy örökre…

Egyszer csak visszatérnek a kamatok…

Csak, ha rendkívüli és tartós inflációs folyamatok indulnak be. Ennek kisebb az esélye, minden szakértő szerint, mint annak, hogy hosszú éveken át stabilizálódnak a nulla, értsd a negatív kamatok. Ettől a lakosság, a bankvilág károsodhat is, meg nem is. Dániában, egész Skandináviában már létező jelenség, más euróövezetbeli országokban pedig kialakulóban van egy olyan világ, amelyben az emberek, a kisemberek tízmilliói teljesen kamatmentesen jutnak kölcsönhöz. Euró százezrekhez, esetleg milliókhoz is, tíz évre, húsz évre – kamatfizetési kötelezettség nélkül!

Nagy vásárlásokba bonyolódhatnak, a fiatalok, pályakezdők, családalapítók komfortosabb önálló lakásokat vehetnek anélkül, hogy valaha is megrogynának a kamatterhek alatt.

Óriási gazdaság élénkítés, ha a gazdasági szereplők, vállalkozók ugyancsak kamatmentesen bővíthetnek, teremthetnek új munkahelyeket.

Dehát ez abszurdum. A gazdaság felfűtése negatív kamatokra alapozva, nem más, mint az infláció mesterséges előkészítése…

Az elmúlt évtized közepe óta lényegében nulla, aztán egyre inkább negatív a kamat a nyugati országokban és Japánban. Pénzt gyártottak és osztogattak a jegybankok, még vállalati kötvényeket is felvásároltak. Államkötvényeket végképp.  És? Keletkezett infláció? A kisember számára nem. A gazdagok számára igen.

Az értékpapírok, az ingatlanok szuper dráguláson mentek keresztül, de a mindennapi élet – melyet egyre olcsóbb fenntartású technológiai vívmányok, technológia alapú szolgáltatások könnyítenek – nem drágult. A munkaerőpiac stabilizálódott. Az életminőség összességében javult.  A lakástulajdon drágult, de a rezsi – a nagyvárosok kivételével – nem igazán.

Ott tartunk, hogy aki a pénzét befektetési célból lakásokba, ingatlanokba helyezi, az egyre szerényebb hozammal számolhat.

Pláne csökkenni fog a lakó- és céges ingatlan invesztíciók hozama, ha a létező, megannyi irodaház negyedét, felét a nagyvárosokban lakótömbökké rekonstruálják…

Minél kisebb a kamat, pontosabban, hogy nincs kamat, sőt ellenkezőleg, a betéten veszít az ember, annál valószínűbb, hogy a bankok vadonatúj, technológiai alapú szolgáltatásokkal lesznek kénytelenek továbbra is csábítóak maradni az ügyfelek számára. Az ügyfelek, egyre nagyobb számú „kispolgár” pedig azáltal tudja majd mégiscsak megőrizni megtakarításai értékét, hogy egyre színvonalasabb, értékesebb árukhoz és szolgáltatásokhoz jut, gyakorlatilag egyre olcsóbban.

Ettől itt és most messze vagyunk. Mert a következő hónapokban egyre drágul az élelem, bizonyos cikkekből, szolgáltatásokból hiány alakulhat ki, másrészt – bármennyire is nagy volt a megtakarítás, bármennyire is sok pénzhez jutottak a nyugat-európai vállalkozók és kisemberek – egyelőre felbecsülhetetlen, hogy mennyien szenvedtek tartós anyagi és lelki-fizikai károkat. Számukra súlyosan nehezedik az élet.

Ez így van. A lelki károk pénzügyi értelemben nem is feldolgozhatóak. Pénzben nem mérhetők. Viszont az embereket ért anyagi károk – legalábbis a nyugati világban – kezelhetőek.

Például a nulla kamat e tekintetben több jót, mint rosszat fog kreálni.

Ezzel összefüggésben a készpénz jelentősége mindeközben – objektíve – fogyatkozik. Értelmét kezdi veszteni. Sőt, hosszú távon a klasszikus kereskedelmi bankoké is. Jelen formájukban nem lesz rájuk szükség.

A digitalizáció, magának a pénznek a digitalizációja egy minőségileg új világ egyre gyorsabb kialakulását sejteti. Hozzá kell tennünk: az új pénz nélküli pénzügyi világ kialakulásában az egyik fő motiváló tényező nem más, mint hogy megszűnni látszik a kamat.