A fiatalságé a jövő, csakhogy azt az öregek még jól összekuszálják (vagy fordítva) 

A világ fiataljainak nagyobb része nem csupán „tessék-lássék” alapon, hanem szakszerűen követi a tudósok és más szakemberek ajánlásait Covid ügyben.  Ezzel a „fiatalos” tudatossággal szemben az ötven-hatvan-hetven évesek között világszerte országokon belül, politikai pártokon átívelően, nemzetek és főként meghatározó, ugyancsak az idősebb generációkhoz tartozó politikusaik és egyéb döntéshozóik között viszont tulajdonképpen ökölre menő harc zajlik a téma kapcsán. Olyan harc, amely már a kiindult társadalmi konfliktusok melegágyának tűnik fel. – Ez a következtetés is levonható abból a munkaanyagból (working paper), amelyet az Egyesült Államok szövetségi Gazdasági Kutató Hivatala (National Bureau of Economic Research) számára készített több egyetem kutatóiból összehozott tudóscsapat. Egyik irányítójuk, Andrei Schleifer

Zentai Péter: A fiatalok borúlátóbbak Covid vírus ügyben, mint az idősebbek- ez a következtetése munkaanyaguknak. Ha a videókat, képeket nézem az újságokban, a közösségi portálokon, akkor nem éppen ez derül ki: azt látom, hogy világszerte fiatalok tízezrei árasztják el a strandokat, a bárokat olyan helyeken is, ahol egyébként vírus-riasztás, részleges kijárási korlátozás van még érvényben, …

Andrei Schleifer: Mind a mi, kizárólag az Egyesült Államokra fókuszáló munkaanyagunk, mind a velünk párhuzamosan a világ 85 országára kiterjedt felmérés (Gapminder foundation) azt sejteti, hogy eltúlzottan, eltorzítottan, elnagyoltan prezentálják a „valós világot” a   nagy publicitást élvező képek, filmek például Mallorcáról, egyes európai nagyvárosok szórakozóhelyeiről, sporteseményekről. Különösképpen azok, amelyeken örömmámorban fürdőző milliónyinak látszó ifjú ember a főszereplő…

Azt akarja mondani, hogy fake news, fake pictures, nem is igaziak sem a képek, sem a személyes beszámolók?

Szó sincs róla. Amit látunk az úgy igaz, ahogy látjuk. Csakhogy, az világlik ki a globális és az amerikai felmérésekről – mint oly sok drámai tartalomhoz kapcsolódó téma esetében történt ez az utóbbi legalább száz évben – ezek a „felhőtlen” zavartalan boldogságot, felszabadultságot tükröző   képek a valóságnak egy nem tipikus, nem általános szeleteinek lenyomatai.

Akkor inkább talán az a budapesti felszínes megfigyelésem a mérvadó, hogy míg például a buszokon, villamosokon, az üzletekben, zárt helyeken a tízen-és huszonévesek szinte kivétel nélkül, orrukat is elfedve, hordják a védő maszkot, addig az idősebbek többsége is noha ezt teszi, de mégis látványosan több közöttük a kivétel, mint a fiatalabbak között. Arról nem is szólva, mennyire szakszerűtlenül, ügyetlenül csinálja az egész „szertartást” egy idősebb, mint egy fiatalabb: különösen az öregebb férfiaknál észlelem, hogy oly sokan közülük nem is értik mi a teendő. Ha megkérdem őket, kiderül, hogy nem mossák, nem is cserélik a maszkukat, egyébként is azt hiszik, hogy az is ér valamit, ha csak a szájukat takarják el, az orrukon pedig – ahogy mondják – ”szabadon lélegezhetnek”.

Bármennyire felszínesnek gondolja is, amit mond, ez így van Amerikában, így van szinte mindenütt a világon. Brazíliában, Kanadában, Németországban friss felmérések igazolták az Ön budapesti tapasztalatának globális leképződéseit, amelyeknek intellektuális alapja, hogy a 13 és 33 év közöttiek, közülük is kiemelkedően a városiak, számítanak a legfegyelmezettebbeknek a távolság tartási és egyéb ajánlások követésében.

A National Bureau of Economic Research megbízásából készített munkaanyagunknak mindazonáltal az a – korosztályi viselkedési különbségekhez kapcsolódó – megállapítása kelti fel a jelek szerint leginkább a Covid komplexummal társadalmi-gazdasági-lelki oldalról foglalkozó tudóstársaink figyelmét, amelynek a lényege: nagyon ellentmondásosan ugyan, de – mindent egybevetve – a fiatalabb nemzedékekhez tartozók tartják súlyosabbnak a vírust, mint az idősebbek.

Mely kutatási eredmény igazolja ezt?

Óriási csoport minták felvétele és kiértékelésük nyomán kiderül, hogy a tizen-húszon-harmincon évesek túlnyomó többsége – Amerikában különösképpen így van ez – meggyőződéssel vallja, hogy a Covid 19 vírus egy kimondottan halálos kimenetelű kór. A válaszok többsége szerint 1000 fiatal, tehát saját korabeli fertőzött közül minimum húszan belehalnak a betegségbe. A 45 évesnél idősebbek, különösképpen a 60 felettiek körében a közvélemény többsége sokkal optimistább e tekintetben: szerintük ezer idős, hetven feletti fertőzött közül legfeljebb tíz, de legnagyobb valószínűséggel csak öt lehet a halálos áldozat.

Az ifjúság tehát kétszer-két-és félszer súlyosabbnak gondolja a járványt?

A fiatalok többsége inflálja a dolog súlyosságát. Körükben valójában a halálos kimenetelű fertőzés valószínűsége olyan csekély, hogy nem is nagyon lehet kimutatni százalékos arányban. Az idősebbek jobban „saccolják meg” a túlélés illetőleg a halál esélyeit, mégis azonban ők azok, akik azt alulértékelik.

Nyilván azért, mert félnek ugyan, de szívük mélyén őszintén reménykednek, hogy ők maguk kimaradnak, nyilván valójában a haláltól félnek. Ezért inkább ők keresnek menedéket az otthon magányában, mint a fiatalok. Az idősek többsége abban hisz inkább, hogy  ha nem találkozik senkivel, akkor nem lesz baja, tehát nem fenyegeti halálos veszély.

Akkor a fiatalok Covid- pesszimizmusa is félig-meddig önbecsapás

Abszolút. Egyik korosztálynál sem mutatható ki következetes racionalitás, minden tekintetben ellenkezőleg: az irracionalitás jellemzi az egész emberiséget Covid és most már egy sor más kisebb-nagyobb, de globálisnak nevezhető kihívás értékelésében. Vehetjük példaként a tőke piacokat is. Az új, aktivitásban agresszíven fellépő, húszon éves kisbefektetők a járvány ügy tőzsdei következményében éppenséggel a lehető legoptimistábbak, míg az idősebbek a legpesszimistábbak. A fiatalok magabiztosan belementek a részvények felvásárlásába, például agyon vették a repülőtársaságok papírjait, miközben a világ legokosabbnak, legtapasztaltabbnak tartott profijai, mint amilyen a csaknem kilencven éves Warren Buffett, de részben Soros is, ugyanezen cégektől menekültek, eladták azok papírjait. A fiatalok pedig megvették őket.

A fiatalokat igazolta tehát a tőzsde, lehet, hogy a Covid-dal kapcsolatos túlzott borúlátásukat is indokoltnak „nyilvánítja az utókor”.

Lehet. Csak találgathatunk, hogy adott friss kihívásokat illetően miért válik el ennyire nyilvánvalóan az idősek és a fiatalok általános gondolkodása. A klímaváltozás ügye kapcsán vélhetőleg az a válasz, hogy a fiatalok megérik, az idősek pedig nem fogják megérni azt a bizonyos, normális emberi életre egyre kevésbé alkalmas jövőt. Az idősebbek nosztalgiázva megállapítják, hogy „eddig is volt valahogy, ezután is lesz valahogy”, a fiataloknál viszont az a természetes, hogy belegondoljanak abba, „mi van, ha mégse”, ha mégse lesz valahogy, hanem sehogy sem lehet majd élni, amikor ők lesznek hetven évesek”.

Tovább lehet ezt gondolni úgy is, hogy a fiatalok elfogadják, legalábbis nagyon is lehetségesnek tartják, hogy tartós, hosszú távra, esetleg akár évtizedekre szóló kihívás a Covid járvány, és hogy a Covid-ot más járványok, más globális természeti, egészségügyi katasztrófák fogják követni. Ennek megfelelően nem csupán „tessék-lássék” alapon, hanem szakszerűen követik a tudósok és más szakemberek ajánlásait. Ezzel a „fiatalos” tudatossággal szemben – amely azért fakad belőlük, mert ők maguk joggal feltételezik, hogy élni fognak még sok évtizeden át, nekik reálisan kell tehát cselekedniük – az ötven-hatvan-hetven évesek között világszerte országokon belül, politikai pártokon átívelően, nemzetek és főként meghatározó, ugyancsak az idősebb generációkhoz tartozó politikusaik és egyéb döntéshozóik között viszont tulajdonképpen ökölre menő harc zajlik. Egy részük legszívesebben totálisan elhallgattatná a járvány létezését, lakatot tenne a média szájára, másik részük azt hiszi, hogy létezhet már most – mikor még egy csomó szakmai kérdésre egyszerűen nincs megalapozott tudományos válasz, nincs mindent megváltó vakcina, és ilyen aligha lesz belátható időn belül – köztes megoldás, tudniillik önfegyelemmel, esetleg valamiféle központi döntéssel szabályozni lehetne, miről kerüljön ki információ és miről nem. Az idősebbek egy harmadik része viszont totálisan lezáratná az országhatárokat, önellátásra rendeztetné át saját nemzetgazdaságát.

Mi lesz ebből a globális kuszaságból?

Ki tudja? Ha pillanatfelvételekből, egyebek között a rendelkezésre álló, de csak részleges, és nem végleges   közvélemény kutatási eredményekből indulunk ki, akkor elkerülhetetlennek tűnik, hogy mélyülni fognak a társadalmakon belüli és társadalmak közötti konfliktusok. Ennek látszanak az előjelei, például nagyon konkrétan Amerikában, részben Izraelben, Oroszországban, Szerbiában, újabban Afrikában, Indiában, Hongkongban. Robbanásveszélyessé is válhat a helyzet, ha egyre inkább beigazolódnak azon tudósi előrejelzések, amelyek szerint sok-sok éven át, ráadásul újabb és újabb ismeretlen mutációk révén intéz támadásokat a Föld legkülönbözőbb részein a Covid vagy egy másik vírus. Nem kizárt azonban, hogy az öreg hétköznapi bölcsek igazsága érvényesül: „eddig is volt valahogy, ezután is lesz valahogy”.