A görög tragédia gyöngyszemei: Juncker Gyurcsány beszéde

Egy görög tragédiára nem azért ül be az ember a színházba, hogy megtudja a történet végét.  A végkifejlet ugyanis a legtöbb esetben hasonló: szinte minden fontosabb szereplő elpusztul.
Ennek ellenére a mélyből lassan felpárolgó alapkonfliktus, a párbeszédekből kibontakozó izgalmas cselekmény, az isteni beavatkozásokból eredő meglepő fordulatok és a tömör, dallamos nyelvezet méltán tette népszerűvé ezt a műfajt.
A görög adósságválság tragédiájának  végkifejlete szerintem determinált, ennek ellenére a cselekmény menete kitermeli a maga gyöngyszemeit.

Néhány remek idézet az elmúlt napok terméséből:

1., “Hogyan akarják az európai politikusok megmenteni Görögországot, ha még egy titkos pénzügyminiszteri találkozót sem tudnak megszervezni?” (Utalás a múlt pénteki, elméletileg titkos megbeszélésre, amely még megkezdése előtt kiszivárgott.)

2., “A probléma lényege, hogy lehetetlen egy átstruktúrálással  görög pénzügyi terheket olyan mértékben csökkenteni, amely Görögország számára megvalósítható adósságpályát teremt, ugyanakkor nincs súlyos hatással a német és francia pénzügyi szektorra.”

3., Magyar szempontból talán a legérdekesebb fejlemény Jean-Claude Juncker, luxemburgi miniszterelnök,  az Európai Unió közös pénzét sajátként használó országcsoport pénzügyminiszteri tanácsának (Eurogroup) elnökének “Gyurcsány beszéde”.

Bár hétfői blogbejegyzésemben udvariasan azt állítottam, hogy a politikusok csak heroikus “lapátolásuk” miatt nyilatkoznak zavarodottan súlyos gazdaságpolitikai kérdésekben, azonnal jött a cáfolat. Juncker az alábbi felvételen arról beszél, hogy bizony a közösség érdekében a múltban többször hazudni kényszerült kényes gazdasági ügyekben.

Hááát… Az alábbi nyilatkozatgyűjtemény alapján úgy tűnik, nem is csinált mást az utóbbi időben.