Sze.
26
2018

A hallgatástól a családi alkotmányig – 4. rész

Talán ismerős a történet: nagyon sikeres informatikai céget vezet a papa. A szülők elváltak. Az egyik gyerek Londonban informatikát tanul épp. Arra készül, hogy majd egyszer átveszi apjától a vállalatot. Csakhogy erről a tervéről még soha egyetlen szót sem beszélt senkinek a családon belül.

Mindenki azt gondolja, hogy a másik is azt gondolja, amit ő. Ez gyakori jelenség a családi kézben levő cégeknél.

A másik − ritkább eset −, amikor a család nyíltan kommunikál és együttműködik, amikor az alapító cselekszik és nem csak halogat. Volt szerencsém egy ilyen családdal is dolgozni. A közös munka célja az volt, hogy szabályozzuk a családi, céges és tulajdoni viszonyokat. Ezt sok eltérő módon meg lehet tenni: neki lehet esni szigorú szakmai jogi szemlélettel és lehet szerződéseket írni úgy, ahogy azt az alapító elképzeli, és kvázi tollba mondja. Egy másik út lehet, ha a közös témákat átbeszéljük, közös célokat és jövőképet határozunk meg mind a cég, mind az egyes családtagok és a család életében. Ha van egyáltalán közös cél… Az is előfordulhat, hogy a beszélgetések során kiderül, hogy a családi cég fenntartása és működtetése nem egyezik a család valóságos szándékaival, és akkor a folyamat más irányt vesz.

Ebben a családban az akarat és a szándék közös irányba mutatott, melynek eredményeként született meg a saját családi alkotmányuk.

A több hónapos egyeztetések véget értek, aláírás került a papír aljára. Rengeteg kérdést tisztáztunk közösen, és számos új feladatot határoztunk meg.

Bár mindenki tudta, hogy ez a papír egy olyan papír, amely inkább befelé szól és nem kifelé. Azaz kiszámíthatatlan, hogy egy magyar bíróság hogyan értékelné annak kötelező erejét. DE! Az mindenkit megnyugtatott, hogy az összes rendelkezést át lehet ültetni – kicsit más megfogalmazásban – egy megfelelő jogi struktúrába, amelynek viszont már 100 százalékig kötelező ereje van (például társasági szerződés, házassági vagyonjogi szerződés, végrendelet).

Nagyjából ez is a lényege a családi alkotmánynak, amely Magyarországon nagyon kevéssé ismert. Külföldön azonban elterjedt és komoly hagyománya van a családi cégeknél (angolul: family constitution, németül: Familien Verfassung).

Menet közben számos dologra fény derült a családban, valójában ki mit akar ebben a családban? Gyereket nevelni vagy dolgozni a cégben? A kettőt együtt vagy egyiket sem? Inkább dolgozni egy multinál tapasztalatszerzés céljából vagy külföldre menni?

Először minden családtaggal külön-külön ültünk le beszélni. Ezen beszélgetések során kiderült, hogy ki hol tart az életében és a munkájában, milyen személyes ambíciói, illetve félelmei vannak, hol látja magát öt év múlva, mire tartja alkalmasnak magát és mire nem. Ezt követően találkoztunk a teljes családdal. Azt, hogy kit szeretnének az asztal körül látni, ők határozták meg.

Tisztáztuk, hogy kit tekintenek ők családtagnak, a gyerekek feleségei/férjei például családtagok-e? Családtagok-e az előző házasságból származó gyermekek? Családtagok-e az örökbefogadott gyerekek?

Rögzítettük, hogy miben hisz a család, melyek azok az értékek, amelyeket minden fontos döntés esetén szem előtt kell tartani. Náluk például a vállalat érdeke a család érdeke előtt jár, ami azt jelenti, hogy „a cég érdekeit mindig a család és a családtagok egyéni, személyes érdekei elé kell helyezni” – és ez szó szerint be is került az alkotmányba.

Az értékek után rátértünk arra, hogy ki és hogyan szerezhet tulajdont az értékes vállalatban: el lehet-e adni az üzletrészt vagy a részvényt, milyen feltételekkel és kinek? Náluk az a döntés született, hogy a vállalatot mindenképpen családi kézben szeretnék tartani, ezért csak és kizárólag családtagok lehetnek tulajdonosok. Ettől eltérni csak az ő általuk meghatározott feltételek esetén lehet…

Kisebb vita volt arról, hogy mi legyen a feleségekkel, férjekkel? Hiszen azt mindenki tudja, hogy ha összeházasodnak, minden megy a „közösbe”. Akkor a cég is közös tulajdon lesz? Ezzel mi legyen?

Nem volt egyértelmű a válasz, de végül bekerült az alkotmányba, hogy mindenki köteles házassági vagyonjogi szerződést kötni.

Aztán jöttek a gyerekek, unokák… Legyen-e végrendelet, ha igen, mi legyen benne? Ha kiskorúak a gyerekek, akkor arra külön kell figyelni, nehogy majd a gyámhatósághoz kelljen fordulni minden egyes apró céges üggyel… Hogyan lehet ezt elkerülni? Lehet-e egyáltalán?

Végül minden kérdésre megtaláltuk a család számára megfelelő választ.

A végső aláírást megelőző délután azt éreztem, hogy pezsgőt kellene vinnem a másnapi 10 órakor kezdődő megbeszélésre. Mégis abszurdnak éreztem, hogy délelőtt egy üveg pezsgővel állítsak be az ügyfélhez. Az érzéseimre és nem az eszemre kellett volna hallgatnom. Amikor aláírtuk a több hónapon át előkészített családi alkotmányt a szűk család körében a céges tárgyalóban, mindenki meghatottan állt. Pont ebben a pillanatban kellett volna a pezsgőnek pukkannia. Sok minden sűrűsödött össze ebben a pillanatban.

A pezsgőt végül az alapító szavai pótolták: „Sok papírt írtam már alá életemben, de ez volt életem legfontosabb papírja” – mondta

dr. Ránky Anna, ügyvéd

A sorozat korábbi cikkeit ide kattintva olvashatják.