A járványból fakadó recesszió nem a kapitalizmus válsága

„A világjárvány során valójában a kapitalizmus nagy fétisei kerültek válságba: az egészségkultusz, a fogyasztás, a turizmus, a szórakozás és kikapcsolódás egyes formái. (…) A pandémia talán nemcsak kreatív energiáinkat mozdíthatja elő, de abban is segíthet, hogy bizonyos rituáléinktól megszabadít, a cselekvés iránti megveszekedett vágyainkat megzabolázza, és utat ad az elmélyültebb, szemlélődő magatartásra, az olvasásra, a hosszabb beszélgetésekre. Ennyiben pedig képes gazdagítani az életünket, magában hordozza az élhető és értelmes élet csíráit”

Akadna ezekhez az állításokhoz néhány kósza megjegyzés:

  1. A járványból fakadó recesszió nem a kapitalizmus válsága. Azt az államok okozták azzal, hogy elvették a gazdasági szereplők jó részének szabadságát arra, hogy folytassák az üzletet. Hogy csődbe megy egy étterem, egy hotel, egy turisztikai ügynökség, az most nem csak attól van, hogy rosszul kalkulált és nem eléggé találta el a keresletet. Hanem főleg azért, mert az állam bezáratta, önkényesen és többnyire kompenzáció nélkül arra nézvést, hogy a bezárással az érintett gazdasági aktor hozzájárult a közjóhoz. Hiszen hozzájárult a járvány terjedésének korlátozásához, ezzel kedvezve a társadalom egészének, és olyan szektoroknak is, amelyeknek nem kellett bezárni.
  2. Az is a kapitalizmusnak és a globalizációnak köszönhető, hogy szerencsére egyre több embernek van annyi jövedelme, hogy nemcsak a napi betevőre meg fedélre futja belőle, hanem olyan fogyasztásra is, ami nem feltétlenül szükséges, egy bomberdzsekire, egy menő rucira, utazásra is akár. Ez jó dolog, ha az emberek attól boldogok, hogy vásárolnak és utaznak, tegyék. Szívük joga a választás, hogy a megkeresett pénzt mire költik és kinek adják.

Senkinek nincs semmilyen erkölcsi alapja mások számára előírni, hogy melyek az üdvös tevékenységek, a megtakarítás, a költés, és főleg a mire költés. Semmi baj nincs egy jó utazással, semmi baj nincs egy szép új cipővel. Sőt. Mind növeli a GDP-t és elősegíti mások megélhetését, munkát ad.

3. Az olvasás, az elmélyült szellemi munka jó, gazdagítja az embert. Viszont szintén nem lehet azt állítani, hogy mások számára csak efféle gazdag szellemi élet volna az üdvözítő. A szellemi elit sose volt és sose lesz több, mint a társadalom pár százaléka, hogy mindenkinek Liszt zongoraversenyt kell hallgatni Cziffrával Japánból 1964-ből, ami zseniális, fenn van a YouTube-on, vasárnap délelőtt, és utána József Attilát olvasni, ami szintén kiapadhatatlan gyönyörforrás. Azt se lehet gondolni, hogy birtokunkban van a morális fölény, amivel más számára kijelölhetjük a helyes utat.

Azt kijelenthetjük azért, hogy a kapitalizmus meg fog újulni, hiszen a leginkább megújulásra képes rendszer, válságokon át. És ha a fejlődés továbbra is olyan brutális lesz, huppanókkal, mint az ipari forradalom óta, akkor szerencsére, és a rendszernek köszönhetően egyre több embernek lesznek olyan gondjai, hogy mennyit fogyasszon, és hogy foglalkozzon-e filozófiával, akár fizetve a szolgáltatásért, ami a szegénység felől nézve roppantul áhított állapot.

Még macskakörmök között sem állítanám, hogy egy ilyen válság, mint a mostani, jó, mert majd micsoda morális megújuláshoz vezet, meg a konzumerizmus halálához. Egyrész nem vezet, mert az ember már ilyen, hogy szeret vásárolni, vendéglőbe meg fesztiválokra járni, és utazni és konzumálni, ha teheti, szereti az efféle pompás földi hívságokat, mert boldog tőle, nem fog a hegyi beszédek kedvéért lemondani róla, inkább a hamburger, mint a müezzin. De főleg azért nem állítanék ilyet, mert akkor nem volnék tekintettel arra a többszázmillió emberre, akinek szenvedést és elszegényedést okozott a globalizáció államok általi erőszakos leállítása. És nem olyannal vannak elfoglalva, hogy erkölcsi megújulás meg túlfogyasztás, hanem hogy mit lehet ma enni, és lesz-e este fedél.

Forrás: Vakmajom a Facebookon