A járványnak talán vége lesz jövőre, az inflációnak nem

A cikk eredetileg a 444-en jelent meg.

Az év elején érdemes megnézni, mi befolyásolhatja a globális és magyar gazdaságot 2022-ben. A 2021-ben még egyszerre érezte a világgazdaság a koronavírus-járványt, és az abból való kilábalás hatásait, elsősorban a kormányok és jegybankok válságkezelésének és a gazdaságok újranyitásának hatására mindenhol nagyon felpörgött inflációt. Jövőre talán már végképp magunk mögött tudhatjuk a járványt, az infláció viszont várhatóan velünk marad, nemcsak jövőre, de a következő pár évben. Ez egy olyan új gazdasági helyzetet teremt majd, amelyhez hasonlóval nagyon rég nem kellett szembe néznie a világ gazdasági és politikai döntéshozóinak. Azt pedig egyelőre nem igazán lehet tudni, hogy hogy tudnak majd ebben az új helyzetben ellavírozni.

Pörög az omikron, ereszt a kínai ingatlanlufi

A 444-nek nyilatkozó szakértők szerint viszont az év első felében még várhatóan lassulni fog a világ gazdasága, bár hogy mennyire, azt még nehéz megmondani.

Ezért két tényező lehet felelős, amelyek körül még elég sok a kérdőjel: az egyik a koronavírus omikron variánssa, a másik pedig a kínai gazdaság alakulása, azon belül a kínai ingatlanpiaci buborék kidurranása/leeresztése.

Akárhogy is, Móricz Dániel, a HOLD Alapkezelő befektetési igazgatója arra számít, hogy az omikron okozta hullám lehet az utolsó jelentősebb járványhullám, ami után még persze felbukkanhat itt-ott komolyabban a koronavírus, de már nem okoz majd olyan, globálisan is érezhető leállásokat, mint okozott az elmúlt két évben. Az omikron nagyon gyorsan terjed, ezért több európai országban is komolyabb lezárásokat rendeltek el az elmúlt hetekben, ez viszont a szakértő szerint még 2022 első pár, legfeljebb első három hónapjában érezteti majd a gazdasági hatását, utána viszont már nem számít komolyabb lezárásokra.

A másik tényező, ami miatt visszaeshet az év első felében a globális GDP, az a kínai ingatlanpiaci buborék helyzete.

Zsiday Viktor, a Citadella befektetési alap kezelője szerint a kínai kormány megpróbálja majd leereszteni ezt a buborékot, vagyis valahogy kezelni a helyzetet, de ez elég nehéz lesz. Azt kellene ugyanis elérnie, hogy az ingatlanárak ne növekedjenek tovább, ezzel fújva a buborékot és növelve a gazdasági egyenlőtlenségeket, de ne is omoljanak össze, hiszen sok kínainak minden megtakarított pénze ingatlanban van, így az összeomlás teljesen megfojtaná a kínai belső keresletet, ezzel magával rántva az egész gazdaságot. Egyszerre kellene tehát csökkenteni a keresletet és a kínálatot, ezzel szinten tartva az ingatlanárakat, vagy elérve, hogy csak nagyon enyhén csökkenjenek. Zsiday bízik abban, hogy a kínai kormány ezt meg tudja csinálni, de azért könnyen el is lehet ezt rontani. És még ha nem is rontják el – ami komolyabb válsággal fenyegetne – az ingatlanszektor belassítása jelentős keresletcsökkenéssel jár majd a nyersanyagok piacán, és a kínai fogyasztók keresletét is csökkenti, ezeken keresztül pedig visszafogja az egész világ növekedését.

Móricz Dániel arra számít, hogy ha nagyon belassítana a belső kereslet az ingatlanpiaci lassítás hatására, vagy ha a kínai exportáló szektorok növekedése is megtorpanna, akkor a kínai kormány és jegybank előáll majd valamilyen gazdaságélénkítő lépéssel. Ez várhatóan az első félév során fog megtörténni, amiknek a hatását az év második felében már a globális gazdaság is megérzi. Így az év második felére már alapvetően gyorsabb növekedésre lehet számítani, még ha a világszerte tapasztalt gazdasági gondok nem is múlnak el teljesen. Minden ilyen gond közül a legnagyobb és a legtartósabb pedig az infláció lehet.

A főellenség velünk marad

Senkinek nem újdonság, hogy a járvány okozta gazdasági leállás után nemcsak a növekedés indult be újra, de az infláció is, nem is akárhogy. A helyzet még a kevésbé extrém esetekben is rossz, Móricz Dániel szerint lényegében ott tartunk, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az infláció gyorsabban nő, mint a bérek, vagyis az emberek reálbére csökken. Magyarországon még nem tartunk itt, de az biztos, hogy a magyar fogyasztókat is zavarja, hogy egyre kevesebbet ér a pénzük, és az is látszik, hogy az Orbán-kormány egyre komolyabb lépésekre kényszerül, hogy a választások előtt megpróbáljon kezdeni valami az inflációval és a folyamatosan gyengülő forinttal.

Zsiday Viktor szerint a mostani inflációt alapvetően három tényező okozza, amelyek közül egy viszonylag hamar enyhülni fog jövőre, kettő viszont még továbbra is velünk maradhat.

Az egyik az, hogy a gazdaság újranyitása jelentette keresletnövekedés és a termelés és kereskedelem leállása okozta zavarok miatt komoly torlódások alakultak ki a globális ellátási láncokban, sok alapanyagból hiány keletkezett a telefonokba való mikrochipektől az építőipari alapanyagokon át a papírig, ami felvitte a termékek árát. A megkérdezett szakértők szerint ez a hatás viszont idővel elmúlik, a torlódások idővel elmúlnak, a hiányokat, ahol lehet és kell, extra beruházásokkal fel tudja majd oldani a piac. Egy másik tényező az energiaárak emelkedése, ami viszont Zsiday szerint nem biztos, hogy olyan hamar elmúlik, bár ahogy jön a tavasz, és a bolygó északi féltekéjén véget ér a fűtési szezon, enyhül majd a nyomás például a gázpiacon. Viszont az elmúlt pár évben a zöldítést elváró szabályozók és a befektetők arra nyomták az energiacégeket, hogy diverzifikálják a tevékenységüket, egyre inkább forduljanak el az olaj- és gázkitermeléstől. Ami ahhoz vezet, hogy az olaj- és gázárak emelkedésére nem új termelő beruházásokkal reagálnak az energiacégek, ami a kínálatot növelve lejjebb tudná vinni az árakat. Így tehát várhatóan az energia ára magasabban marad majd, még ha a mostani nagyon magas szintről lejjebb is kúszik. Ez pedig tartósan fölfelé hajthatja az árakat. Móricz Dániel arra számít, hogy Európában valamennyire enyhülnek majd az energiaárak, de lehet, hogy hosszabb távon a jelenlegi helyzetnek az lesz a következménye, hogy a nagyon energiaigényes ipari termelési egységek elköltöznek, mert például acélkohókat és hasonló, nagyon sok áramot fogyasztó üzemeket az itteni árak mellett nem lehet majd gazdaságosan működtetni.

Zsiday úgy látja, hogy összességében 2022 első felében enyhül majd az inflációs nyomás, a kormányok és jegybankok már nem nyomnak annyi pénzt a gazdaságba, a kínai építőipar nem szív majd el annyi nyersanyagot, így ezeknek az ára is csökkenhet. Nagyjából erre számítanak más elemzők is, a Morgan Stanley éves előrejelzése szerint például 2022-ben tetőzik és nagyjából 2 százalékpontot csökken majd világszerte az infláció.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy elmúlna minden inflációs nyomás. Sőt, legalább egy biztos velünk marad.

Ez pedig a munkaerőpiac. A fejlett gazdaságokban már most is elég feszes a munkaerőpiac, vagyis munkaerőhiány van sok területen, ez pedig a gazdaság teljes újranyitásával csak még erősebben hat majd. Ez nyomást helyez a munkaadókra, hogy béreket emeljenek, hogy magukhoz csábítsák vagy megtartsák a jó munkaerőt. Ez a béremelési nyomás pedig szintén gerjesztheti az inflációt. Ráadásul ez biztosan nem egy rövid távon megoldódó nyomás, mint az ellátási láncok összegubancolódása volt. Zsiday szerint a bérnövekedés nem is feltétlenül 2022-ben, de 2023-tól vagy 2024-től érződhet meg igazán az inflációs rátákban.

Móricz Dániel szerint a kötvénypiaci hozamokból számított hosszú távú inflációs várakozások a fejlett világban jelenleg nem arra utalnak, hogy a piaci szereplők hosszan tartó áremelkedésre számítanak, inkább csak a következő egy-két évben várnak gyorsabb pénzromlást. Pedig az elmúlt évtizedekhez képest most van ennek a legnagyobb kockázata. Az építőiparban például sok vállalkozó inkább igyekszik most feltölteni a készleteit különböző alapanyagokból, hiába magas az ár, mert attól tartanak, hogy ha most nem lépnek, később még drágább és nehezebb lesz beszerezni azokat. Ezek a várakozások pedig önbeteljesítő jóslatként is hatnak, vagyis attól is emelkedhetnek az árak, hogy mindenki áremelkedésre számít. Ezzel a kormányok és a jegybankok tudnának és próbálnak majd kezdeni valamit, de kérdéses, hogy mennyire lesznek ebben eredményesek, illetve hogy meddig mernek elmenni.

Hogyan reagálhat minderre a jegybank és a kormány? A cikk folytatásából kiderül.