A jó alvás gazdaságtana

Ha az ember éjt nappallá téve dolgozik, gürcöl, akkor annak meglesz a gyümölcse. Csakhogy azt nem sokáig élvezheti, mert a közben ránehezedő stressz végül csökkenti munkateljesítményének értékét. Az erőltetett munka miatt kialakuló kialvatlanság beteggé tesz. Pedig nemcsak éjszaka, de napközben is szüksége lenne szervezetünknek sziesztára. Azért is, hogy hosszú távon tudjunk eredményesen alkotni, dolgozni.

Az otthonról végzett munka jelentőségének erősödése és a napközbeni szundítás egészségre, munkateljesítményre gyakorolt hatására vonatkozó friss és régebbi kutatásokról beszélgettünk az New York-i Columbia Egyetem munkaerő és környezet gazdálkodási témákra szakosodott tudósával, Jeffrey Shraderrel.

Zentai Péter: Nem véletlen, nem politikai őrület, a populisták által keltett szisztematikus ellenségkép építés csupán szerintem, hogy világszerte növekszik a bizalmatlanság a tudományos eredményekkel, magával a tudománnyal szemben. A Covid körüli káosz és a járvány legyőzését szolgáló oltások hatékonysága kapcsán sokak szerint egyenesen botrányos, hogy profi, tekintélyes tudósok mondanak egymásnak szögesen ellentmondó analíziseket. Önt is – ha szabad – először is szembesíteném azzal, hogy míg a tudomány megannyi bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy a legnagyobb teljesítményeket mindig a legelszántabb, legfáradhatatlanabb, legtöbbet dolgozó, szabadidejüket is a munkának szentelő emberek nyújtják, addig más, egyre frissebb tudományos eredmények éppenséggel azt prezentálják, hogy egyre gyengébben teljesítenek, akik nem pihennek eleget.

Jeffrey Shrader: Mármint, akik nem alszanak eleget. Azt is leszögezhetjük tudományos igényességgel, hogy azok is előnybe kerülnek a globális „munkaversenyben”, akik napközben, munka közben időt szánnak rövid alvásra, sziesztáznak.

A magamfajta egyszerű halandók tehát nem alaptalanul vélik úgy, hogy a tudomány sokszor, sok területen csupán egy bűvös szó, amivel ugyanúgy vissza lehet élni, ugyanúgy lehet a tudomány leple alatt tömegeket manipulálni, mint ahogy a politikai kommunikációval lehet – az élet minden területén…

Vegyük példának akkor az alvás, a napi, rendszeres pihenés és emberi teljesítmény közötti összefüggéseket.

Friss kutatásunk napjainkhoz kapcsolódó fő üzenete, hogy többet kereshet, általánosságban pedig jobb és teljesebb életet él az ember, ha nyolc-kilenc órát alszik éjszakánként.

Ha pedig ez nem kivitelezhető teljesen, akkor is igaz, hogy ha napközben – jellegzetesen kora délután – optimálisan húsz percen át tartó alvással vagy alvásszerű állapot elérésével pihenünk, majd néhány percen át tartó kávézást és sportos mozgást követően ismét bedobjuk magunkat a mélyvízbe, akkor kimutathatóak a lelki, fizikai, főként a szellemi előnyök. Olyankor termelékenységünk megint gyorsan olyan szintre tud kerülni, mint egy jól átaludt éjszakát követően, a délelőtti munkakezdés idején.

Viszont Ön sem vonja kétségbe ugyebár, hogy a legeslegnagyobb agyak, de általában véve, a legjobban teljesítő fizikai és szellemi munkások azok, akik korán kezdenek és későn fejezik be a munkájukat. Így vagy úgy őket jutalmazzák főnökeik a leginkább, ők csinálnak a végén igazi karriert…

A tudományos tevékenység lényege, hogy az mindig már elért tudományos eredményekből indul ki. Esetünkben arról van szó, hogy rövid távra szólóan azokra figyel fel és azokat jutalmaz egy vállalati menedzsment, akik a leginkább hajtanak. Ebből Amerikában, Japánban, valamikor Németországban tömegmítosz alakult ki. Megfelelési kényszer által generáltan mindmáig világszerte valóban emberek százmilliói nem veszik ki a szabadságukat, mert ezzel is bizonyítani akarnak. Előbb mennek be munkahelyükre, és később indulnak haza, mint a főnökeik. Csakhogy az ilyen beállítottságúak, kényszeresen bizonyítani akarók körében – Németországban, Amerikában, Nagy Britanniában, Japánban – a huzamos időn át ezreken végzett felmérések összességében leginkább az érintettek emberi drámáit leplezték le. Tudniillik azt, hogy a megállás nélkül dolgozók körében átlagosan 11-15 százalékkal nagyobb a munkaképes korban bekövetkező halálesetek aránya, mint azoknál, akik megfelelő időt pihennek.

Viszont többet keresnek – amíg meg nem halnak…

Csakhogy előtte sokkal nagyobb eséllyel betegednek le. Szív- és érrendszeri bajok a legjellemzőbbek a munkamániásoknál. Ami pedig vélt termelékenységüket illeti, minél kevesebbet pihennek, annál gyengébb hosszabb távra kivetítve valós produkciójuk. A néhány exkluzív, sok esetben zseniálisnak nevezett kivételtől eltekintve, akik nem alkalmazottként értékelik magukat, hanem mondjuk pénzügyi, politikai, kutatási, orvosi ténykedésüket missziónak tekintik, a bizonyítási kényszerek, képzelt vagy valóságos elvárások alatt szenvednek és ezért dolgoznak éjjel-nappal, legalábbis hajnaltól napestig, azok – megint ezt a szót kell használni, mert ez fedi a dolog hitelességét – tudományosan bizonyítottan tönkre teszik magukat. Pontosan az ellenkezőjét hozzák ki magukból, mint a kivételek, tehát azok, akik valóban a csúcsra jutnak és valóban az áldozatos szorgalmuknak (is) köszönhetően.

A tudomány egyrészt kimutatja, hogy legjobban azok keresnek – sőt azok viszik a legtöbbre – akik a legtöbbet dolgoznak. Másrészt ugyancsak a tudomány mutatja ki, hogy minél inkább hajszolja magát a munkamániás többség, annál nagyobb valószínűséggel éri el őket szívinfarktus, agyérgörcs, annál előbb halnak meg.

A legáltalánosabb kezdeti problémájuk, hogy minél többre viszik, annál keményebben dolgoztatják meg őket, annál nagyobb, komplikáltabb feladatokkal kell megküzdeniük, a stresszes pillanatok, percek, órák napi aránya folyamatosan növekszik.

Ebből következően óhatatlanul megbetegszenek. A nonstop stresszes állapot okán nem tudnak aludni, képtelenek pihenni. Innentől kezdve pedig azok a potenciális versenytársaik kerülnek velük szemben hosszabb távon előnybe, akik tudatosan preferálják a napi rendszerességben „végzett” pihenést.

A Covid problematika átrendezi a munka világát, az otthonról végzett munkatevékenység jelentősége – a jelek szerint – folyamatosan növekszik. A klasszikus hierarchikusan szervezett munkavilág végét járja. A produktivitás egyre inkább egyénre szabottan alakul.

Kijelenthető, hogy az alvással, a pihenési szünetekkel szuverén módon gazdálkodhatunk és minél mélyebben sikerül egy-egy nap aludnunk, annál inkább növekszik a teljesítményünk?

Ez látszik hamarosan bizonyíthatónak. Az előjelek, az előzetes, évekkel ezelőtt végzett kutatások azonban már most hosszabb távra érvényes következtetések levonására adnak lehetőséget.

Egyrészt: a legerősebb tőkés országokban, elsősorban Amerikában egyértelművé vált, hogy a kialvatlanság, a tartós fáradtság nemzetgazdasági méretekre kivetítve évente százmilliárd dolláros nagyságrendű veszteségeket okoz. Az Egyesült Államokban 150 milliárd dollárt, Japánban, Németországban 90 milliárd dollárnyit évente.

A „napping” (szunyókálás) napközben ugyanakkor kimondottan nagy

jelentőséggel bír az egyén munkateljesítményének lendületben tartása kapcsán.

Az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala, a Nasa és a haditengerészet négy éven át tartó közös kutatásának eredménye szerint: napközbeni húsz-harminc perces alvásszünet nyomán a késő délutáni órákban a rutinképességeink ismét a napi csúcsra járnak. 30-60 perces „szundítás” nyomán pedig 30-40 százalékkal növekszik a magasan kvalifikált tudást, nagyon erős fókuszálást és gyors, felelősségteljes döntést igénylő munka eredményessége.

De akkor mivel magyarázható a japánok, a koreaiak, a kínaiak rendkívüli munkateljesítménye? Ők, tudomásom szerint, nem sokat pihennek…

Kínában és egyre több ázsiai országban az utóbbi években az alkotmányos jogok körébe sorolták a munkavégzés közbeni pihenés lehetőségét.  Ezzel lassan, de biztosan egyre több milliónyi kínai és más ázsiai él, folyamatosan növekszik a napi pihenő időt alvásra, mély pihenésre szánók köre. Ázsiában, Németországban, egész Nyugat-Európában terjedőben vannak a napközbeni elmélyült pihenést segítő technológiai újdonságok, s reneszánszukat élik közben az ősi, főként ázsiai, indiai, kínai   hagyományos technikák.

Egy biztos – megint csak a tudományos alapozottsággal végzett felmérések igazolják – a kialvatlanság, a napközben megállás nélküli hajtás okként és okozatként egyaránt összefügg az alkohol fogyasztással, a dohányzással, a különböző technológiai kütyük, elektronikus játékok, késő esti fogyasztásával.

Ezzel szemben az esti könyvolvasás – ahogy ezt Bill Gates, Warren Buffett rendszeresen, hosszú éveken át végzett önmegfigyelés alapján többször kimutatták – a hasznos a nyugodt éjszakai alvás kulcsa lehet.

Akik nem változtatnak, káros, önpusztító munkamániájukkal, függővé válnak elképzelt vagy valós túlzott elvárásoktól. Maradnak örök stréberek. Náluk harminc-ötven százalékkal nagyobb a depresszióba való zuhanás esélye, mint az e téren normális munkatársaik esetében.

A legsúlyosabb esetek valójában ők, mert a pszichiátria tudománykörében végzett folyamatosan ismételt kísérletek szerint kimondottan rossz depressziójukra, általános lelki állapotukra nézve a napközbeni alvás. A depresszió elkerülése, illetőleg átfogó gyógyítása korunk egyik legnagyobb tudományos kihívása. Az emberi bajok egyik legborzalmasabb okozója.